„Szépnek teremtette…”

22
1. 1. A természetben megjelenő szépség
Esztétikai szemlélődéseit Szolovjov a természetben megjelenő szépség elemzésével
kezdi. Ezzel a ténnyel hitet tesz arról a meggyőződéséről, hogy a világban
megtapasztalható és a művészi szépség egylényegű, hogy a szépség az emberi ízléstől,
érzékeléstől és értékeléstől függetlenül objektíve és immanens módon is jelen van a
világban. 37 Szükségszerű tehát, hogy a szépség elemzésénél az ember tudatos cselekvésétől
független, szuverén szférában, a természetben kezdjük vizsgálódásainkat, egyrészt, mert
oly nyilvánvaló és közvetlen jelenség, másrészt az így szerzett tapasztalatok és belátások
alapjai lehetnek a műalkotásokban megjelenő esztétikumnak.
Egészen elemi megfigyelésekből beláthatóvá válik, hogy a szépség valami olyan
formálisan kivételes és specifikus valóság, amely nem vezethető le egyszerűen a jelenség
anyagi mivoltából. A gyémánt anyagát tekintve teljesen megegyezik a közönséges
kőszénnel, a szépséget tekintve viszont összehasonlíthatatlan többlettel rendelkezik, amit a
felhasználása és árában megmutatkozó óriási különbség, mint rendkívüli szépégének
gyakorlatias kifejezője is alátámaszt. Van tehát valami a gyémántban, ami nem a kémiai
összetételével van kapcsolatban, s ami miatt mégis mindenkiben ugyanazt az esztétikai
benyomást kelti. 38 Ez a valami nem is pusztán külső paramétereivel, még csak nem is
arányosságával, konkrét formájának egységével azonos, hiszen ez az ideális valóság
ugyanannak a drágakőnek kisebb darabjaira is jellemző.
Ahogy a szépség független a dolgok anyagi szubsztrátumától, ugyanúgy nem lehet
gyakorlati haszon, személyes érdek, vagy szubjektív ítélet, vagy intuíció függvénye. 39
Ezzel szemben állítja Immanuel Kant: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” 40 Szolovjovtól
szokatlan módon kifejezetten hivatkozik Schopenhauerre is, aki az antik hagyományoknak
37 Kant és Fichte álláspontját – amely a természetre csupán, mint a megismerőtől különböző élettelen
környezetként, az önismeret logikailag tételezett eszközére tekint - elutasítja. Bár Schelling, Schopenhauer és
Hegel továbbmenve elismerik a természeti és művészeti szépség közötti organikus összefüggést, mégis a
művészetnek tulajdonítanak kivételesebb szerepet. Szolovjov a későbbi német idealistákkal szemben is
romantikusabb álláspontra helyezkedik, amikor mind a természeti, mind a művészi szépséget azonos szintre
sorolja. in ZELINSKY, B., Über die Ästhetik Vladimir Solov’evs, in: Zeitschrift für Ästhetik und allgemeine
Kulturwissenschaft XIII (1968), 59.
38 SOLOWJEW, W., Die Schönheit in der Natur, 122.
39 Gyakorlati, vagy szubjektív szempontok természetesen befolyásolhatják valakinek az ítéletét, de az így
megalkotott ítélet nem hiteles, a szépség ugyanis nem, csak a kritika vesztegethető meg.
40 KANT, I., Kritik der Urteilskraft, Buch I. § 5. 211. Kant híres meghatározásával Szolovjovnak az az
alapvető problémája, hogy nem a szépség objektivitására, hanem inkább annak az érzékelésére, észlelésére.