„Szépnek teremtette…”

42
tesz néhány lépést, az egyensúly visszaszerzése érdekében. Különösen igaz ez a
megállapítás a racionalisták legkiválóbb képviselőire, akik az „értelemnek tett esküjükhöz”
híven megpróbálták az anyag és szellem, a puszta érzékelés és az értelemmel történő
belátás dialektikus viszonyának legalább látszatát megtartani.
Szolovjov szerint az empiristák kezdeti motivációi és célkitűzései érthetőek, a
sajátos történelmi helyzetükben szükségszerűnek is nevezhetők. Bacon, az empirizmus
szellemi áramlatának első zsengéje, a tudományosság diadalát előkészítő legfőbb
feladatnak az értelem a skolasztika steril formalizmusából, a téves hipotézisek és
prekoncepciókból való kiszabadítását tartotta. 103 Az értelmi megismerés szubjektív jellegét
látva, a fogalmi kifejezőkészség esetleges voltát érzékelve, a racionalista filozófiák
hiányosságait, s benső ellentmondására felfigyelvén, az empiristák a mindenki számára
meggyőző, általános és objektív ismeretre törekedtek, amelyet az érzéki tapasztalásban és a
tudományos megfigyelésekben véltek felfedezni. S bár az empirizmus, mint a
racionalizmus vadhajtásainak és következetlenségeinek reakciója logikailag érthető, annak
a Hume által képviselt konzekvens szélsősége viszont teljességgel elfogadhatatlan. 104
A többnyire angolszáz gyökerű empirizmus által jelképezett szélsőpont után a
filozófia nem csak földrajzilag, hanem tartalmilag is új irányt vesz. A filozófiának ezt az új
virágkorát, amelyet nem lehet egységes iskolának, vagy szellemi áramlatnak tekinteni, de
amelynek meghatározó egyéniségei, ha nem is függtek egymástól, mégis ismerték és
megtermékenyítették egymás gondolatait, szokás a német idealizmusnak hívni.
Christian Wolff, aki Leibniz nyomdokain haladva, lerakta a német filozófiai
terminológia alapjait, még hangsúlyozza a megismerő alany és a megismert tárgy teljes
különbségét, az értelem általi megismerés lényegi voltát, 105 a logika szabályai és a velünk
született ideák által. A szó átvitt értelmében vett idealistaként mindent szeretett volna
egyszerre megmenteni, aminek az lett a következménye, hogy egyik célját sem igazán
képes elérni.
103 SOLOV’ËV, V., La crisi della filosofia occidentale, 50. kk.
104 Azáltal, hogy Hume csak a tapasztalat által szerzett ismeretet tartja valósnak, a logikailag megismerhető
szükségszerűségeket, az okság elvét, mind a tárgyi, mind az emberi világban csak illúziónak tartja,
gyakorlatilag az értelem eszközeivel törekszik az értelem saját létének és hasznosságának cáfolatára, ami
nyilvánvaló contradictio in se. Vö. HUME, D., An Enquiry concerning Human Understanding Edinburgh
(1748) Azáltal, hogy Hume a metafizika lehetőségét is tagadja a pozitivizmus előfutáraként az ismeretelmélet
egyik szélsőségét hozza létre, a filozófiai gondolkodást egyik eminens zsákutcájába vezeti.
105 Megválaszolatlan kérdés marad a teljesen szuverén és önálló létrendek közötti kapcsolat nélkül hogyan
jöhet létre az ismeret. Ez a kérdés oly nyilvánvalóan készítette elő a talajt egy a megismerés lehetőségét
radikálisan új szemszögből megközelítő filozófia számára, hogy egyértelműen Wolff rendszerében láthatjuk
Kant ismeretelméletének ihletőjét.