„Szépnek teremtette…”

16
Példaképek és rokonlelkek
A kortárs orosz szellemi élet nagyformátumú egyéniségei közül is többen voltak
hatással Szolovjovra. Az egyik közülük Pamfil Jurkevics, a Moszkvai Egyetem filozófia
professzora, akiről többször is megemlékezik műveiben. Egy költői képpel Szolovjov
életében Jurkevics szerepét az emberi szellem mélységeibe történő alászállások alkalmával
hasonlíthatnánk Vergiliushoz, aki Dantét kíséri vezetőként a pokol útvesztőiben. Ő az a
mester, akinek emléke az idő múlásával sem halványul el, akit mindig jobban méltányol
Szolovjov. Jurkevics, az antik filozófia nagy ismerője, semminemű hajlamot nem mutat
könnyelmű általánosítások iránt, akinek egyik alapelve: „nem szabad mindent deduktív
módon egy előre tételezett alapelvből levezetni, hanem fokozatosan és őszintén kell
mindent létének hiteles alapjára, benső lényegére visszavezetni.” 23 Habár Szolovjovot
rendkívüli rendszergondolkodóként tartják számon, említett alapelvhez megpróbált a
végsőkig következetes lenni. Elméleteiben a diszciplináris kötöttségeken felüli mindent
átfogó egység nem, mint prekoncepció szerepel, hanem mint kikerülhetetlen konklúzió. 24
Alexander Ivancov-Platonov volt egy másik moszkvai professzor, akire
példaképként tekintett Szolovjov, még akkor is, ha ez nála sohasem jelentette egyben a
mester nézeteinek, szolgai átvételét, szemléletével való problémamentes azonosulást. A
szlavofil hagyományokhoz hű volt Ivancov-Platonov a nép gyöngéd szeretete, az
elkötelezett ortodox hite, a tudományok és vallás szintéziséről alkotott koncepciója
tekintetében, nem osztotta viszont Oroszország idealizációjának és a Nyugat
démonizálásának téves gyakorlatát. Minden bizonnyal hatással volt Szolovjovra az az
elképzelés, amely szerint a jónak és az igazságnak a megvalósítása nemcsak az egyéni,
hanem társadalmi téren is (a tudomány és kultúra szolgálata által) az Egyház különleges
feladata. Ami örökre emlékezetessé tette Ivancovot, az mindenféle fanatizmust nélkülöző
vallásossága, amely saját hitének helyességében való legcsekélyebb kétely nélkül is
elismerte más vélemények, megközelítések elméleti lehetőségét.
Ha a véletlen egymás mellett elfutás, a felszínes beszélgetés, a fizikai közelségből,
vagy munkahelyi kapcsolatokból származó ismeretség, megszokássá csontosodott rokoni
kapcsolatokhoz képest beszélhetünk az egyes ember életében egészen kivételes
jelentőségű, revelatív, metamorfotikus, egzisztenciális mélységgel bíró találkozásról,
amely kiemeli az egyéneket elszigeteltségükből és az addigi ismeretlenek páratlan lelki és
23 SOLOWIEW, W., Theoretische Philosophie, in Deutsche Gesamtausgabe VII, Erich Wewel Verlag,
München 1953, 68.
24 FARKAS, Z., A mindenegység vándora – Vlagyimir Szolovjov, Dissertatio, Szeged 2006, 10.