„Szépnek teremtette…”

26
egységtől függetlenként definiáló ember számára. 55 Szolovjov mindenfajta „ontológiai
nominalizmussal” szemben – amely a létezők között semmiféle egységesítő elvet nem
ismer el – hangsúlyozza az egyes létezők, sőt az összes létező és az egész világfolyamat
téren és időn felüli mindenegységét.
A mindenség ideája (de Szolovjov tézise ugyanúgy vonatkozik a konkrét létezőre
is, csak arról sokkal nehezebben belátható) három oldalról közelíthető meg, amely
megközelítéseknek megfelelően háromféleképp nyilvánul meg is. Az ideális léten belül
megkülönböztethető, a szabadság, vagy autonómia, másodszor, a tartalom teljessége,
vagyis az értelem, és végül a kifejeződés tökéletessége, vagyis a forma. Ha az ideát benső
feltétlenségében, az akarat abszolút céljaként tekintjük, akkor jóságként; ha a részleges
meghatározottságok teljességében, érthető tartalomként tekintjük, akkor igazságként; és ha
megtestesülésének beteljesültségében, mint érzéki létező tekintjük, akkor szépségként
nyilvánul meg. 56 Az idea ontológiai háromságos egysége, amelynek a szépség az egyik
aspektusa, a mindenegység egyik legszebb példája is. Ezzel a tézissel Szolovjov megtesz
egy tulajdonképpeni értelemben vett „alap vető” lépést. Elhelyezi az esztétikát ontológiai
síkon, meghatározza annak helyét nem csupán az emberi gondolkodás – mint elvont
intellektuális tevékenység – rendszerében hanem, mint a valóság (a maga komplexitásának
megfelelő) megtapasztalásának egyik fundamentális aspektusát.
1. 2. Az élet, mint benső fény
A természetben megnyilvánuló szépség kifejeződhet egyrészt az élettelen matériában,
ugyanakkor ontológiai szempontból magasabb kategóriában, az élővilágban is. A
differencia specificán alapuló hierarchia entis nem felel meg, a szépség hierarchiájának,
avagy
az esztétikai értéknek. Az ideális, vagy méltó létezésnek nagyon csekély szintje is kiváló
szinten testesülhet meg egy adott tárgyban, létezőben, ugyanakkor tökéletesebb tartalom,
vagy a lét legmagasztosabb pillanata is kifejeződhet esztétikailag közömbös módon, vagy
ábrázolható egyenesen bántóan tökéletlenül. Az ideális tartalom annyira tökéletlen formai
kifejeződése, amely a groteszk, vagy giccs negatív értékét testesíti meg, különleges módon
55 MOSMANN, H., Wladimir Solowjoff und „die werdende Vernunft der Wahrheit“. Keime zu einer
Philosophie des Geistselbst, Verlag Freies Geistesleben, Stuttgart 1984, 137.
56 . KONDRINEWITSCH, J., Die Lehre von der integralen Einheit bei Vladimir S. Solov’ev, Dissertatio, Wien
1964, 145.