„Szépnek teremtette…”

12
hosszú, hosszú küzdelmek és fájdalmas áldozatok árán a XIX századra a korábban
megbecsülhetetlen szakadékból belátható és áthidalható, sőt egyre szorosabb szálakkal
összekötött szomszédsággá szelídült. Ilyetén közeledés eredménye lett a filozófiának, mint
rendszeres, racionális és szigorúan laikus tudásnak oroszországi megjelenése,
tudományként való megerősödése. Az egyetemi hallgatói körök fogékonyságára
legerőteljesebben a német idealizmus prominensei (Kant, Schelling és Hegel másrészt
Schopenhauer és Marx) hatottak. Tévedés lenne azonban ezt a szellemi hatást egyoldalú
függésként feltételezni. Sokkal inkább vezettek az új gondolati áramlatok termékeny
vitához. 12 A helyes problémafelvetését megtartván, azokat építően továbbgondolván,
gyakran eredeti, az orosz szellemiségre jellemző új következtetésekre törekedtek, nem
ritkán jutottak is.
A harmincas és negyvenes évek ifjú gondolkodóinak (Belinszkij, Bakunyin,
Herzen) a filozófia iránti rajongása, az emberi szellem erejébe vetett rendíthetetlen hite
még naivan utópisztikus képet fest a közeljövőről. 13 A korábbi évek eufórikus hangulata az
ötvenes évekre egyre inkább elutasítóvá válik. A hatvanas évek fiatal értelmiségi
generációjára pedig egyre inkább az ellenpólusként mind erőteljesebben megjelenő
materializmusra való fogékonyság lesz jellemző. Ezen áramlat legjelesebb képviselőivé
Csernisevszkij és Dobroljubov válnak, akiknek munkássága a marxizmus orosz
párhuzamának tekinthető. 14 A durva materializmus mellett megjelenik a szofisztikáltabb,
az orosz hagyományokkal kevésbé harciasan konfrontálódó pozitivizmus. Nem annyira
tételes filozófiaként, hanem sokkal inkább az orosz intelligenciának a spirituális
alapbeállítódásaképp kell tekinteni, amely lehetővé teszi a születési előjogok, vagy vagyoni
helyzettől függetlenül az ismeret alapú elithez való felzárkózást. Az újonnan születő
értelmiségben erős kritikai szellem válik uralkodóvá, ami miatt ezt az időszakot, a XIX
század utolsó évtizedeit, gyakran szokták a nihilizmus korszakának is nevezni, amely jelző
használata csak bizonyos korlátok között, némi magyarázat mellett elfogadható. A
korábban legfőbb ideáknak tekintett konzervatív értékek, mint az Istenbe vetett hit, a
szellem valósága, a lélek és a magasabb rendű eszmék léte megkérdőjelezhetővé, sőt
12 TSCHIEZEWSKIJ, D., Hegel bei den Slawen, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1981, 171.
13 Saját koruk nagy lehetőségének és dicső feladatának tartották a hegeli filozófia jegyében a konkrét
valóságnak és a szellemi valóságnak a kibékítését. A harmónia ilyen jellegű megteremtését az élet
mindenterületén megvalósítandó célnak tekintették. Belinszkij lelkesedésének a Szentpétervárra költözése, és
az ottani „szép orosz valóságnak” a megismerése hozta el hamarosan a végét. in WOLFF, M., Hegel im
vorrevolutionären Rußland. in Aktualität und Folgen der Philosophie Hegels (szerk. NEGT, O.), Suhrkamp,
Frankfurt 1971, 175.
14 SOLOVEJ, V., La visione dell’uomo della filosofia di Vladimir Solov’ëv, Dissertatio, Roma 2009, 27.