„Szépnek teremtette…”

14
nemcsak ésszel ismeri meg, hanem ő maga is “belép az igazságba”, benn él az
igazságban.” 17
Bár az említett témák jellemző, közös és visszatérő elemek a szlavofileknél, ez
nem jelenti azt, hogy esetükben egy egységes iskoláról beszélhetnénk, sokkal inkább
alapvető igazságokat azonos módon szemlélő, fontos kérdésekben hasonló társadalmi
célokat megjelölő akár különböző aspektusokból vizsgálódó, de következtetéseikben
komoly megegyezéseket mutató gondolkodók csoportjáról. Legjelentősebb képviselői
Kirejevszkij, Homjakov, Szamarin és Akszakov voltak. Bár a világtörténelem egyik
tragédiája, hogy az ateista materialisták „kapták meg” a lehetőséget, hogy gyakorlatban
bizonyíthassák elméletük helyességét, az elfeledettség és az illegalitás ellenére is a
szlavofilek gondolata fogja megihletni a (későbbi korok) jobb sorsra érdemes orosz
generációit. Abban él majd tovább az őszinte igazságkeresés tiszta forrása.
Nyugati gondolkodás hatása
Szolovjov gondolkodói egyedfejlődése meglepő módon épp azokban az években
fordul el az ateizmustól a filozófia kedvéért, amely időszakot hagyományosan a
filozófiából való kiábrándulás korának neveznek. Spinozát kezdetben még materialista
indíttatásból olvassa, később az ateista szemléletet elhagyva, Spinoza jelenti majd az első
lépést az istenfogalom újbóli felfedezéséhez. A spinozai statikus panteizmusra a hegeli
történeti panteizmus előfeltételeként, a pozitív keresztény filozófia megszületésének
szükségszerű előzményeként tekint. 18 Talán benne érezte meg Szolovjov a számára oly
fontos mindenegység fogalmának első körvonalazódását.
A materializmussal való szakításhoz az ez idő tájt Oroszországban rendkívüli
népszerűségnek örvendő Auguste Comte is hozzájárul. A relativizmus elve, amely minden
abszolút következtetést és minden elegendően nem igazolt állítást kizár, különösen annak a
hegeli szellemfilozófiával szemben megfogalmazódó kritikája miatt lesz vonzó Szolovjov
számára, még akkor is, ha a pozitivizmust alapjában véve mindig is elhibázottnak tartja. 19
Schopenhauer teljesen magával ragadja a lelkes ifjút. Különösen a tapasztalati
valóság elégtelenségéről és annak az igazi valóság megismerhetőségét gátló
17 HOMJAKOV, A., Polnoje szobranyije szocsinyenyij III, Moszkva 1900, 241. – fogalmaz az egyik
legjelesebb szlavofil gondolkodó. in APRISKO, P., Az orosz filozófia története, 185
18 SOLOWIEW, W., Das Geheimnis des Fortschritts, in Deutsche Gesamtausgabe VIII, Erich Wewel Verlag,
München (1953), 333.
19 SOLOWIEW, W., Theoretische Philosophie, in Deutsche Gesamtausgabe VII, Erich Wewel Verlag,
München (1953), 45.