Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu

élôvilágtól elkülönül. Sajnos a modern tudomány ezt a nézetet semmivel sem tudja alátámasztani.
Az élôvilág egységes, és az ember is az állatok birodalmának tagja, az emberszabású
majmok pedig a legközelebbi rokonaink.
Az ember legtávolabbi emberszabású majom rokona a leszármazás alapján a gibbon és
a sziamang. Ezek a fajok kistermetûek, folyamatosan a fák ágai között mozognak és táplálékukat
egy aránylag könnyen védhetô területen találják meg. Ezért rájuk a családi csoport
a jellemzô, amelyet a monogám pár és fiatal kölykeik alkotnak. Területüket fajtársaik
ellen védelmezik, a hím a hímek, a nôstény a nôstények ellenében.
Az orangután Szumátra és Borneó ôserdeiben él. Fôként gyümölcsökbôl álló tápláléka
nagy területen elszórva található. Folyamatos, aktív keresés szükséges táplálkozásához.
Nagy termete és ereje miatt ragadozóktól kevéssé kell félnie, ez az egyetlen magányosan
élô emberszabású faj. Egy-egy domináns hím nagyobb területet védelmez, amelyen több
nôstény barangol a kölykével.
A gorilla a legnagyobb termetû emberszabású, hatalmas ereje miatt a ragadozók ritkán
veszélyeztetik. A nagy termet viszont nagy táplálékigénnyel jár, amit fôként levelekkel, hajtásokkal
elégít ki, és ezeknek relatíve alacsony tápereje miatt szinte állandóan ennie kell.
Az idôs, ezüstös hátú hímek körül alakul ki nôstényekbôl, fiatal hímekbôl álló csoport.
Miután nincs szükség különösebb versengésre a táplálékforrásokért, a nôstények békésen
kijönnek egymással, és meglehetôsen gyakran váltanak csoportot. Elôfordul, hogy az új
csoportjukból is továbbállnak. A hímek egy része, amikor az ivarérettséghez közeledik,
szintén eltávozik és magányosan, vagy kisebb hím csoportokban járja az ôserdôt. Az ôszülô
hátúak sohasem osztoznak egy csoporton, de egy öreg hím eltûri a fiatalok nem túlságosan
gyakori párosodását. Így gyakori, hogy a hím váltása a csoporton belülrôl történik. Az ezüst
hátú hímek ritkán kerülnek konfliktusba, csoportok találkozása esetében gyorsan elválnak
egymástól, összetûzés inkább a magányos, idôs vagy bandába tömörült hímekkel adódik.
A csimpánz az ember legközelebbi rokona. Rokon hímek csoportja véd egy nagy területet,
amelyen a nem rokon nôstények kölykeikkel együtt vándorolva szerzik táplálékukat.
A csoporton belül gyakran megfigyelhetôk kisebb-nagyobb alkalmi társulások, „partik”,
amelyek néhány egyedtôl akár a csapat 50%-át is elérô létszámúak lehetnek. Ha a hímek
egymással, nôstényekkel vagy azok kölykeivel találkoznak, üdvözlik egymást és hosszabbrövidebb
idôt, bár legfeljebb egy-két órát együtt töltenek, kurkásznak, nézegetik a kölyköket,
majd újra szétválnak kisebb csoportokra, vagy egyedül mennek útjukra. Folyamatos, több
éves együttlét csak a nôstény és kölykei között figyelhetô meg. A csimpánzok szociális életét
az alkalmi egyesülés-szétválás jellemzi, de ez mindig az adott csoporton belül történik,
amelynek tagjai állandóak. A nôstények között különösebb versengés vagy szövetség nem
alakul ki. Fogságban tartott állatokon megfigyelték, hogy a nôstények idônként együtt védekeztek
a hímek agressziója ellen, valószínû tehát, hogy a csimpánz nôstények természetes
körülmények között mutatott kapcsolatszegénysége a táplálék viszonylag ritka elôfordulá-
16