Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu

módszerek között. Végül a nyelvészek gyôztek. A csimpánznak nincsen nyelvi készsége,
noha intenzív munkával megtaníthatóak arra, hogy 150–200 jelet értelemszerûen használjanak,
de képtelenek a mondatokat alkotó szabályok felismerésére és alkalmazására.
Most hasonló jelenség figyelhetô meg a kultúrára vonatkozó társadalomtudományi meghatározások
és a csimpánzok viselkedését leíró kutatók vetélkedésénél is. A társadalomtudósok
„elvbôl” olyan kultúradefiníciót igyekeznek adni, ami eleve kizárja az állatokat a kultúrára
való képességbôl, és a kultúrát az emberre jellemzô, fajspecifikus képességnek tekintik.
A természettudományi oldalon viszont olyan általános leírási kategóriákat keresnek, amelyeknek
valamelyik osztályába az állatok is beleférnek. A problémához az is hozzájárul,
hogy a természettudósok sem nagyon ismerik társadalomtudományi kollégáik munkáit,
adatait, elképzeléseit. Mindenesetre a két tábor vitája mindig értékes eredményekhez vezet.
A kultúra meghatározását illetôen a társadalomtudományi tábor számára még ma is
Kroeber és Kluckhohn még az ötvenes években végzett analízise az irányadó, amely 168
különbözô kultúrameghatározás elemzésén alapszik:
A kultúra meghatározott viselkedési mintázatokat tartalmaz, amelyek szimbólumok segítségével
sajátíthatók el és adhatók át, és meghatározott embercsoportokat különböztetnek meg,
tartalmazza továbbá a viselkedés tárgyakban megjelenô formáit, valamint a történetileg szelektált
ideákat, értékeket. A kultúra egyrészt akciók eredménye, másrészt további akciók meghatározó
eleme.
Ebbôl a meglehetôsen összetett meghatározásból világosan kiderül, hogy állatokra nem
alkalmazható – szimbólumokat használó állatot ugyanis nem ismerünk.
A biológusok igyekeznek olyan meghatározást adni, amelybe más fajok is beleférnek.
Mundinger a nyolcvanas években a következôképpen definiálja a kultúrát:
A kultúra kétféle populáció együttese, amelynek egymás utáni nemzedékei tanulás útján replikálódnak.
Az egyik a funkcionális kapcsolatban lévô, utánozható, az adott közösséget jellemzô
viselkedésformák és bármilyen anyagi termék látható, megfigyelhetô populációja, a másik
az e viselkedésformák mögött rejlô, egyidejûleg létezô tanult, neurális kódok (memórianyomok)
populációja.
Mielôtt összehasonlítanánk a két meghatározást, bár láthatóan csak a szimbólum használat
kritériumában különböznek, lássuk a kultúrát feltételezô csimpánzmegfigyeléseket.
A legelsô, amit régóta ismernek, de csak újabban sorolják a csimpánzkultúrához, az a
csimpánzok, a bonobók és mellesleg a gorilla meg az orangután fészeképítése. Vagyis a gibbonok
kivételével valamennyi emberszabásúnak megvan az a szokása, hogy éjjelre, de esetenként
nappali pihenôre is egy durva fészket készít. Ehhez a fák ágait megfelelô formá-
20