Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu

arra kell koncentrálni. Ilyen közvetett célok érdekében az állatok általában nem hajlandóak
komolyabb erôfeszítést tenni. A tartós motiváció szerepét többnyire nem ismerik fel
az emberi tevékenységek szervezôdésében, pedig ez legalább annyira jelentôs, mint maga
a képesség, amelynek segítségével az adott tevékenység elvégezhetô. Egy csimpánz is megtanítható
arra, hogy befûzzön egy cipôt, hiszen képes azokra a finom ujjmozgásokra, amelyek
ehhez szükségesek, de senkinek sem sikerült még rávennie egy csimpánzt arra, hogy
magától, minden rábeszélés nélkül naponta vegye fel és fûzze be a cipôjét. A technikai készség
tehát csak egyik eleme a szerszámhasználatnak vagy más hasonló tevékenységnek.
A különbözô tárgyakat persze valamire használták is, és ennek kispekulálása már sokkal
nagyobb probléma. Elôször is, a kôeszközök nyilvánvalóan azok a tárgyak, amelyeknek
a legnagyobb esélyük van a megmaradásra, mellettük azonban létezhettek fából, csontból,
növényi rostokból készült eszközök is, hiszen ilyeneket még a csimpánzok is használnak.
Az ütôkövek sokféle célra alkalmazhatók, például kemény magok feltörésére, de
vastagabb csontok szétzúzására is, hogy a tápláló velôhöz hozzájussanak. A szilánkok segítségével
fel lehetett hasítani az állattetemek bôrét, le lehetett fejteni a húst a nagyobb
csontokról, de lehetett velük további eszközöket is készíteni, például botokat kihegyezni.
A habilinek eszközhasználata körüli vita összekapcsolódik a vadászat-dögevés változat vitájával.
Amikor a kôeszköz lelôhelyeket megtalálták, a nagy számú kôeszköz mellett sokféle,
különbözô növényevôkhöz tartozó apró csont is volt. Könnyen jött az a következtetés,
hogy a csontok, kôeszközök elegye tulajdonképpen a habilinek egykori táborhelyének,
a csontok pedig a vadászzsákmány feldolgozásának a maradványai. Ha a habilinek vadásztak,
akkor valószínûleg kifejlôdött már a nemek közötti munkamegosztás és kialakult a
táplálékmegosztás is. Késôbb a csontok gondos újravizsgálatával az a nézet terjedt el, hogy
a csontok nem vadászzsákmány maradványai, mert erôs ragadozófogak nyomait lehetett
látni rajtuk. Sokkal valószínûbb az a hipotézis, hogy a habilinek valójában dögevôk voltak.
A nagyragadozók zsákmányát, vagy annak maradványait szerezték meg és szállították
egy feldolgozóhelyre, amely voltaképpen nem a táborhelyük volt. Ezt az is alátámasztja,
hogy a lelôhelyek eredetileg valamilyen vízforrás közelében voltak, márpedig az éjjel
igen veszedelmes hely az oroszlánok miatt, amelyek az inni jövô növényevôket rendszeresen
megtámadják. Azt gondolják tehát, hogy ezek a kô- és csonthalmok semmiképpen
sem lehetnek a valódi táborhelyek, ha egyáltalán voltak ilyenek.
Feltételezik, hogy a habilinek területük alkalmas helyein elôre felhalmoztak megfelelô
köveket, hogy amikor elszállítható dög akad, akkor a legrövidebb úton vihessék a szerszámokhoz,
vagy a szerszámokat a döghöz, mivel folyamatosan tartaniuk kellett a ragadozók és más
dögevôk, különösen a hiénák támadásaitól. Ez az aktivitás is motiváció függvénye. A csimpánzok
is számon tartják azokat a köveket, amelyeket diótörésre használnak, de olyasfajta
megfontolások, hogy elôre elkészítsenek alkalmas köveket, netán valamiképpen meg is
munkálják azokat, azután elôre összeszedjék és egy megmunkálóhelyre vigyék a megfelelô
37