Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu
Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu
Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
kat. A következôkben azokról az elméleti munkákról adok egészen rövid áttekintést,<br />
amelyek a „miért” kérdésével foglalkoznak. Miért váltak ki a Homo-k az emberszabású<br />
majmokból?, miért növekedett az agytérfogatuk?, miért használtak szerszámokat?, miért<br />
kezdtek beszélni? stb., stb.<br />
A modern Homo sapiens 100–130 000 évvel ezelôtt jelenik meg, de a jelentôs,<br />
eszközökkel, szokásokkal is mérhetô <strong>viselkedés</strong>változásokra csak jóval késôbb, úgy<br />
40 000 évvel ezelôttrôl lehet következtetni. Mit csináltak tehetséges elôdeink a közben<br />
eltelt 60–90 000 év alatt? Naiv kérdés, mert semmiféle adatunk nincsen arról,<br />
hogy voltaképpen milyen változás hozta létre a modern Homo sapienst az archaikus formákból.<br />
A nyelv hirtelen feltûnése? <strong>Az</strong> absztrakt gondolkodás megjelenése egy véletlen<br />
mutációval? Valamiféle neurális változás, amely lehetôvé tette a különbözô intelligenciafajták<br />
egymásba történô átalakítását? Semmiféle adatunk nincsen, aminek alapján<br />
ezekre a kérdésekre biztos választ adhatnánk. <strong>Az</strong> bizonyos, hogy az erectinek hosszú,<br />
látszólagos stagnálása, amelynek során rengeteg, a csontleletekben vagy az általuk készített<br />
eszközökben nem tükrözôdô genetikai változás következhetett be, ami egy sor<br />
új tulajdonságú helyi populáció kialakulásához vezetett. Ezek, <strong>viselkedés</strong>ük miatt, valamiképpen<br />
izolálódtak az alapfajtól, versengtek az életben maradásért, ami újabb, most<br />
már speciális változásokat eredményezett és ezek a populációk itt-ott új fajokat – az<br />
archaikus Homo-kat – hoztak létre.<br />
A fajok nem keverednek egymással, ez lényeges tulajdonságuk, kivételek persze elôfordulnak.<br />
<strong>Az</strong> <strong>emberi</strong> evolúciót ezért úgy kell elképzelni, mint az egymással versengô,<br />
egymást folyamatosan kiszorító fajok keletkezésének folyamatát. Valamelyik archaikus<br />
faj, valószínûleg Afrikában, még egyet lépett elôre, ez a lépés lehetett egy apró változás<br />
az idegrendszerben, vagy akár a kommunikációban. Olyan változás, amely lehetôvé tette,<br />
hogy a versengésben ennek a fajnak az utódai behozhatatlan elônyre tegyenek szert.<br />
<strong>Az</strong> is fontos, hogy ehhez nem szükséges az egész fajnak megváltoznia; az igazi evolúciós<br />
változások kis populációkon, esetleg néhány fajalapító egyed változásán alapszanak.<br />
Ez nem csak elméleti következtetés, számos <strong>hu</strong>mángenetikai jelenség bizonyítékai<br />
szerint fajunk történetében sokszor elôfordult, hogy mindössze néhány egyedbôl<br />
álló populációk a késôbbi történésekben jelentôs szerepet játszottak.<br />
Például a dél-amerikai indiánok között a 0-s vércsoport elôfordulása rendkívül magas,<br />
eléri a 95%-ot, míg az ázsiai populációkban, amelyekbôl az indiánok származnak,<br />
kb. 50%-ban fordul csak elô. <strong>Az</strong> Ázsiából Amerikába átjutó kicsi csoport ezt a bélyeget<br />
valószínûleg nagyobb százalékban hordozta. A genetikai variabilitás egyik jelzôje a heterozigócia<br />
magas mértéke, a különbözô génvariációk együttállása hozza létre a heterozigóta<br />
allélkonformációt. A heterozigótaság mértéke az ausztráliai ôslakóknál különösen<br />
alacsony. Ezt annak tulajdonítják, hogy az Ausztráliát mintegy 60 000 évvel ezelôtt<br />
benépesítô Homo sapiens igen kis csoportban érkezett oda. Összecseng ezzel az a meg-<br />
43
Change language