Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu

volt. Az erectin genetikai architektúra ezeknek az eszközöknek az elkészítését tette lehetôvé,
nem kevesebbet és nem többet, függetlenül attól, hogy melyik élôhelyre kerültek.
A kultúra nem csak eszközökbôl áll; lehet, hogy a genetikailag korlátozott eszközkészítési
képesség mellett más, például szociális területen, már valódi kultúrák jelentek
meg náluk. A H. sapienst éppen az fogja az erectinektôl megkülönböztetni, hogy genetikai
adottságai több különbözô területen egyszerre léptek át egy bûvös határt, és elindították
a biológiától független kulturális-technikai evolúciót is.
A kérdés tulajdonképpen az, hogy a fokozatos genetikai változások mikor és hogyan
érték el azt a határt, amikor a különbözô viselkedési komponensek – és az eszközkészítés
ebben csak egy a sok közül – funkcionálisan is egy összefüggô, saját evolúcióra
képes rendszert, kultúrát hoztak létre. Az egyik lehetôség szerint a kultúra primitív formában
már korán, legalább az erectineknél megjelent, de genetikai okok miatt a saját
fejlôdése nagyon korlátozott volt. A további lassú genetikai változások a kultúra lehetôségeit
egyre magasabb szintre emelték és késôbb, amikor a két rendszer, a genetikai
és a kulturális, nagyobb mértékben függetlenné válik, azt úgy érzékeljük mint „kulturális
robbanást”.
A másik lehetôség szerint a kultúra csak akkor kezdett mûködni, amikor az ilyen
rendszer kialakulásának minden genetikai feltétele létrejött. Amíg ez nem következett
be, protokultúrákról beszélhetünk, amelyeknek sokféle genetikai alapú viselkedési komponense
lehet, több-kevesebb tanulással, esetleg tradícióval kombinálva, de még hiányoznak
azok az összetevôk, amelyek a tanult, kulturális elemek egymásra hatását is
serkentik. Amikor egy saját evolúcióra képes kultúrát megalapozó genetikai rendszer
utolsó hiányzó láncszeme is kialakul, megfelelô mutáció révén, akkor az adott mutánsokat
magában foglaló csoportban hirtelen megindult a kulturális evolúció.
A habilinek végig azonos ökológiai fülkét foglaltak el genetikai korlátaik miatt, az
erectinek viszont kialakulásuk után rövidesen nagy vándorlásba kezdtek és kevesebb,
mint százezer év alatt eljutottak Európába, Ázsiába is eredeti afrikai szülôhelyükrôl. Bizonyos,
hogy a korábbinál jóval magasabb szintre emelkedett a „természetrajzi” intelligenciájuk
is. Új tájak eddig ismeretlen állatainak, növényeinek viselkedését is képesek
voltak megfigyelni, megtanulni, és ezt a tudásukat életfenntartásukban hasznosítani.
Technikai intelligenciájuk is emelkedett valamelyest, de még nem érte el egy technikai
kultúra küszöbértékét. A csimpánzkultúráknál már tárgyaltuk, hogy egy-két technikai
fogás ismerete vagy megtanulása önmagában még nem hoz létre kulturális rendszert.
Szociális életükrôl szinte semmit sem tudunk. Lehet, hogy ezen a területen már létrejött
a nagy áttörés és fejlett szociális erectin kultúrák alakultak ki. A késôbbiekben erre
a kérdésre még visszatérek.
A 400 000 és 100 000 évvel ezelôtti periódusban jelennek meg a az erectinekbôl
kifejlôdött tûzhasználó, vadászó, az erectineknél anatómiailag is fejlettebb Homo fajok.
41