Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu

Az is nagyon valószínû, hogy az erectinek már használtak valamiféle többé-kevésbé
állandó telephelyet. Erre abból lehet következtetni, hogy az emberszabású majmoknak
nincsenek bolháik, mert a bolha nem a gazdaállaton, hanem annak fekhelyén helyezi el
a petéit. A kb. két hét alatt kikelô új bolhanemzedék azután visszatelepszik az ott alvó
táplálékforrásra. Az emberszabású majmok, mint láttuk, gyakorlatilag naponta váltogatják
éjjeli szállásukat, ezért a bolhák nem telepednek meg rajtuk. Az embernek viszont
van saját, emberspecifikus bolhája, mert az ember a maga állandó telephelyei miatt
alkalmas a gazda szerepre. Valamikor a Homo evolúciója során tehát meg kellett változzanak
a szokások, és ki kellett alakuljon az idôleges letelepedés vagy táborozás, ahonnan
kiindulva meg lehetett szerezni a szükséges táplálékot, de nem kellett mindenkinek
mindig a csoporttal tartania, vagyis kialakult valamiféle kezdetleges munkamegosztás.
A kölykök megnövekedett gondozási igénye alkalmasint szintén elôsegítette a táborozást,
és ez már az erectineknél megjelenhetett.
Fokozatosan megváltoztak az eszközkészítô technikák is. Mintegy másfélmillió éve
jelentek meg a szakócák, amelyek szimmetrikus darabok és mindkét oldalukat meg kellett
munkálni. Ezt nyilvánvalóan elôre tervezték, mert a kiindulási nyers kôdarab és a
használati tárgy végsô formája jelentôsen különbözött, tehát az idegrendszer számára
nagy feladatot jelentett készítésük. Arról van szó, hogy a készítô az elméjében megjelenô
formát „rákényszeríti” a nyersanyagra. Az is jellegzetes ezeknél a tárgyaknál, hogy
az azonos lelôhelyeken található darabok nagymértékben hasonlóak, a különbözô eszközök
pedig különbözô nyersanyagokból készülnek, tehát már kialakult valamiféle szabványosítás,
ami megint csak fejlettebb elmét kíván.
Különbözô adatok szerint az erectinek már nagyobb távolságokból szállították a
nyersanyagot a megmunkálóhelyre. Eleinte csak néhány kilométerre, késôbb már jóval
messzebbre is.
Az antropológusok igen furcsának találják, hogy az erectinek által készített kôeszközök
sok százezer év során sem mutatnak semmiféle formai vagy funkcionális fejlôdést.
Mithen „nagy rejtélynek” nevezi ezt a jelenséget. A millió évig tartó változatlanság
mellett feltûnô, hogy a földrajzilag egészen távoli helyeken, például az Afrikában,
Ázsiában készült eszközök is teljesen hasonlóak, továbbá, hogy bár az erectinek nagyon
eltérô ökológiai viszonyok között is megéltek, nagyon különbözô állatokra vadásztak,
mégsem készítettek speciális eszközöket, ami késôbb a Homo sapiensre már jellemzô volt.
Ugyancsak nem készítettek több alkatrészbôl álló eszközöket. A terület kutatói szeretik
ôket azzal jellemezni, hogy mire nem voltak még képesek, és az elôbbiekhez mindig
hozzáteszik, hogy nem használtak sem ékszereket, sem pedig testfestékeket és valószínûleg
nem temették el halottaikat. Az etológus számára ez nem tûnik olyan nagy rejtélynek.
Csupán arról lehet szó, hogy ugyanúgy, mint a habilinek esetében, az eszközkészítés
módja és komplexitásának mértéke teljesen genetikai adottságok függvénye
40