Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu

Az ember paleontológiai vizsgálatáról nagyon jó könyveket lehet kapni, ezért én csak
egészen röviden foglalkozom ezzel a kérdéssel.
Az elsô feltételezett faj a csimpánztól történt elválástól számítva, tehát a legrégebbinek
tekinthetô emberôs az 1994-ben felfedezett Australopithecus ramidus, amelynek 17 darabját
találták meg egy etiópiai lelôhelyen. A ramidus teste valószínûleg a csimpánzéra hasonlított,
4–4,5 millió évvel ezelôtt élt. Az 1995-ben felfedezett Australopithecus anamensis 4,2–3,9 millió
évvel ezelôtt élhetett, és jóval nagyobb testû volt. Mindkettô erdôlakó volt, és viselkedésük
az emberszabású majmok kategóriájába tartozó fajokénak felelhetett meg, feltehetô,
hogy vegetáriusok voltak. Egymáshoz és az emberhez vezetô sorban következô ausztralopitekuszhoz,
az A. afarensishez való kapcsolatuk még nem tisztázott.
Az Australopithecus afarensis 4–2,5 millió évvel ezelôtt élt. Afarensis az Etiópiában, Hadar
környékén a legteljesebb csontvázzal megtalált híres „Lucy”. Ennek a fajnak a testsúlya
30–75 kg lehetett, a nôstényeknek és a hímeknek megfelelôen, tehát igen nagy a testtömegkülönbség
a nemek között. A hímek kétszer akkorák, mint a nôstények, de szemfoguk már
valamivel kisebb volt, mint az emberszabású majmoké. Az agytérfogat kicsivel nagyobb,
mint a csimpánzé, 420–500 ml (a csimpánzé 300–480 ml). Nevezetessége, hogy két lábon
járt, de csontjaiból ítélve nem vetette meg a fára mászást sem. Késôbb lábnyomait is
sikerült megtalálni a tanzániai Laetolilban, ami az ember evolúcióját kutatóinak legszenzációsabb
lelete. 1980-ban hetven, vulkáni hamuban hagyott, megkövesedett lábnyomot
találtak, amelyek valószínûleg 3 egyedtôl származnak, a nagyujjak elôre mutatnak, mint
az embernél, és nem oldalra, mint az emberszabású majmoknál. Annak idején ez a lelet
teljesen átformálta az emberi evolúcióról szóló elképzeléseket.
Késôbb, 3–2,5 millió éve jelenik meg az utolsó közös láncszem, ami minket az ausztralopitekuszokkal
összeköt: az Australopithecus africanus, amely aránylag kistermetû volt. Az
elsô leleteket Dél-Afrikában találták, ugyanolyan test és agyméret jellemezte, mint az afarensist,
ugyancsak két lábon járt, de szemfogai még az afarensisénál is kisebbek voltak és homloka
is magasabb volt. Ennél a fajnál is kimutatható az erôs nemi kétalakúság. Vannak, akik
az africanust nem a Homo leszármazási vonalba tartozónak tartják, hanem oldalágnak.
Az ausztralopitekuszokhoz tartozik két nagy testû faj, amely egy növényevô, gorillaszerû
oldalágat hozott létre: ezek a külön Parantropus nembe tartozó P. boisei és a P. robustus.
40–80 kg súlyúak voltak, agytérfogatuk 500 ml körüli, az elsô fossziliák 2,5 millió évvel
ezelôttrôl kerültek elô, az utolsók 1 millió évesek.
Körülbelül 2 millió évesek azok a fossziliák, amelyeket a paleoantropológusok már
egyértelmûen a Homo nembe sorolnak. A legfontosabb lelôhely a híres Olduvai-szurdok
Tanzániában és a Koobi Fora nevû hely Kenyában. A fossziliák meglehetôsen változatosak,
igen valószínû, hogy több fajtól származnak (a Homo habilis, a H. rudolfensis és a H. ergaster),
az ausztralopitekuszoktól fôként a nagyobb agytérfogatban (500–800 ml), az arckoponya
formájában és a fogazatukban térnek el.
33