Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu
Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu
Csányi Vilmos • Az emberi viselkedés - Polc.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
ami a csimpánzok esetében nem jöhet szóba, ezért náluk a hím apasága kideríthetetlen.<br />
A nôstények, a hímek és a hosszabb védelemre szoruló kölykök kapcsolata így hozza<br />
létre a késôbbi családi csoportos elrendezôdést. Ezt a modellt megerôsítheti a húsevés<br />
növekvô szerepe, mert a nagyobb méretû dögbôl vagy elejtett vadból könnyebb<br />
megfelelô porciókat juttatni a saját nôsténynek, kölyköknek. Tisztán gyûjtögetô életmód<br />
mellett ez a fajta apai gondoskodás nem alakulhatott volna ki. Ezek a változások<br />
természetesen azt is igényelték, hogy a habilinek szociális intelligenciája megbirkózzon<br />
a nagyobb létszámú, szorosabb kötelékekben élô csoportok belsô problémáival.<br />
Bizonyos tehát, hogy a habilinek elméje, <strong>viselkedés</strong>e, eszközhasználata jóval felülmúlta<br />
a ma élô csimpánzokét és jelentôs lépés volt a mai emberhez vezetô úton. De az<br />
is bizonyos, hogy az egyes csoportok között nagy változatosság nem alakulhatott ki valamiféle<br />
valódi kultúra eredményeképpen. A habilinek nem hagyták el Afrikát, egész<br />
idejük alatt csak azokat az ökológiai környezeteket használták ki, amelyeket ezekkel az<br />
eredendôen genetikai adottságokkal hasznosítani lehetett.<br />
A habilinek után következô erectineknél az elterjedési terület hirtelen megnövekedett,<br />
a csoportok valószínûleg jóval változatosabbak, alkalmazkodóképesebbek lettek.<br />
A csoportszerkezeteket illetôen a habilin tendenciák tovább erôsödhettek, a laza csoporton<br />
belüli hím-nôstény kapcsolatból a kétoldalú, párosodáson kívül is megmaradó,<br />
tartós kapcsolat és a kölykökrôl történô együttes gondoskodás felé. Fokozatosan csökkent<br />
a csoporton belül az egyedek, elsôsorban a hímek versengése. <strong>Az</strong> állati csoportokban<br />
kíméletlen verseny folyik, és csak ritkán fordul elô, hogy egy bizonyos erôforrás<br />
kiiktatódik a versengésbôl. <strong>Az</strong> afrikai hiénakutyák például a táplálékszerzésben nem<br />
versengenek, megosztják azt egymással, de az élet minden más területén továbbra is<br />
megmaradt az éles verseny. <strong>Az</strong> <strong>emberi</strong> evolúcióban éppen az a különös, hogy az együttmûködés<br />
fokozatosan az élet minden oldalára kiterjed.<br />
Ez tette lehetôvé, hogy megnövekedjék a csoportok mérete, elérte a százas átlaglétszámot,<br />
és ennek megfelelôen tovább nôtt a szociális intelligencia komplexitása. <strong>Az</strong><br />
életmód még változatosabbá vált azáltal, hogy változékony területekre vándoroltak. Bizonyosan<br />
folytatódott a gyûjtögetés, a dögevés és a vadászat is egyre eredményesebb<br />
lett. <strong>Az</strong> antropológusok egy része úgy gondolja, hogy az erectinek még nem voltak képesek<br />
nagyvadakra vadászni, mások viszont azt tartják, hogy a nagyvadak között is akadnak<br />
sérült, beteg állatok, amelyeket egy nagyobb létszámú, együttmûködô erectus csoport<br />
sikerrel ejthetett el. A Homo-k vadászata, a habilineken és az erectineken keresztül<br />
a nagyvadakra sikerrel vadászó sapiensig, valószínûleg folyamatosan és lassan változott.<br />
Eleinte kisebb állatokra, elsôsorban majmokra vadászhattak, mint a csimpánzok,<br />
majd intenzívebb lett a törekvés a nagyobb mennyiségû húst adó dögök megszerzésére.<br />
Amihez persze szoros kooperáció volt szükséges. Mindezek mellett persze mindig<br />
megpróbáltak mindent elejteni, amire csak alkalmuk nyílt.<br />
39
Change language