Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

120 Az >Orthographia Vngarica< és a magyar helyesírás
Ferencz (vö. Corpvs grammaticorvm lingvae hvngaricae vetervm,
Fest 1866, 97—114. L). Nem bírálom, hogy Tóldy kiadásában
mennyi a hiba, csupán azt emelem ki, hogy a helyesírás
történetét csak akkor lehet igazán tanulmányoznunk, ha vagy
magukat az emlékeket, vagy pedig azok hű reprodukczióját tanulmányozzuk.
Minthogy pedig az »Orthographia Vngarica« csak egy
példányban ismeretes, » ez emlék tanulmányozását akarjuk elősegíteni,
amikor ez értekezésünkhez az Orthographia Vngarica-t
teljes hű reprodukczióban mellékeljük.
Fentebb említettem, hogy az »Orthographia Vngarica« névtelenül
jelent meg. Hogy ki a mű szerzője, azt Révész Imre
bizonyította be kétségbevonhatatlanul (vö. Dévay Bíró Mátyás
első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei, Pest 1863,
99—116. 1). Révész szerint Dévai Bíró Mátyás a mű szerzője.
Bizonyítása erre nézve a következő :
Az »Orthographia Vngarica« azt tanítja, hogy »micor ec
ket ighétske, az, ez, oll' ighe eleibe vettetic, ki consonansrol kezdetié
el, accor azocotis vg'an azon consonanssal kell írni, ki az
vtánnoc való ighénec elein vag'on« ; tehát azt követeli, hogy
ab barát, ap pap, em mester, ed deák stb. legyen az írásmód.
Az-t, ez-t csak akkor kell írni, a mikor a szó magánhangzón
kezdődik.
Ezt az írásmódot Dévai AT. művében keresztül is vitte. 2
Az írásmód ellen Erdösi Sylvester János tiltakozott. Két helyen
is kifejezte ellenkező nézetét. Egyik tiltakozását egy levél külső
oldalára írta (vö. AT., akadémiai kiadás 137. 1. : »rationem scribendi
in nostra lingua Matthiae nostri non in omnibus probarem«,
1538. máj. 9. levél, vö. még Werner Gy. levelében u. o. 134. L),
a másikat pedig nyelvtanában közli. Az 1539-ben megjelent
»Grammatica hvngarolatina«-ban ezt mondja (D,„ verzó-ja) :
»Deua[ius?] noster literis prodidit huius articuli extremam
literam z ad omnes eam sequentes literas immutari debere, non
1 E példány a M. N. Múzeum tulajdona (jegye RMK. 19). A Múzeum
alapítása előtt Széchényi Ferenc gróf könyvtára tulajdona volt. Sándor István
is ismerte, mert Sokfélé-je 1795 : 96. lapján említi. A következőkben O.-val
rövidítem.
2 0.-ban e tekintetben sok a hiba, de ennek oka, hogy a fennmaradt
kiadást nem Dévai rendezte sajtó alá (lásd lejjebb).