Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

Dr. Melich Jánostól 145
Lehet, hogy cseh, de lehet német hatás is az «í-nak w-val
való jelzése. Az Orth. Vng. ugyanis ezt írja:
a) béw irgalmü 18. 1.
b) váltságul 10. 1. de magárul2.1. a magashangú alak így van :
seghétségül 22. ]., üduosségűl 10. 1., orockul 16. 1.;
c) 'tül: vriiíl 4. 1., wm magiul 2 (= önmagától), másictul
3. 1., Mariáiul 12. 1., gonoztul 13, gonosztàl 14. 1., eggmástul 24,
magatul 18. 1.; egyszer gonosztol 14. 1. egyszer paptól 4. 1. —
A magashangú alakban állandóan — túl, túl.
d) -rúl: vocalisocrfd, rülam 1. 1. acaratfaiarid 1. 1. de:
vocalisrol 10. 1. consonansról 9. 10. 1., magashangú alakban -rill,
-rúl, -revl. — Itt jegyzem meg, hogy a -bol, -bol állandóan -bol,
-bôl-nek van írva pl. (halottaiból, irásbol 16, irgalmasságából 18,
szûuedbôl 16, erődből 16 stb.).
ej Önálló szavakban : hűn az Zit 9. 1.
Az a kérdés már most, mit jelent az u jegy s minő
eredetű..
Balassa József abból, hogy az Orth. Vng. az u-t a diftongusok
közé sorolja, továbbá analógiák alapján etimológiai
úton azt következteti (vö. Nyr. XIII. 1—3), hogy Dévai az w-val
ou diftongust akart jelölni. Az a nézetem, hogy Dévait Balassa
félreértette. Dévai diftonguson két magánhangzós betű összeírását
érti, nála a diftongus szó nem hangot jelent, hanem egyszerűen
betűtípust. Ő szerinte az é diftongus, mert az e felé
egy i van írva, de azért az ő e-je mai értelemben véve nem
jelöl é l hangot. Ugyanez az eset van az ü jegygyei is, a mely
hosszú ú-t jelent. Dévainál tehát -túl, -rúl (de -bői), -ú, -úl-nak
olvasandók a -fűi, -rúl, -ű, -ül ragok és képző.
Az ú jegy ú értékben megvan a cseh helyesírásban, s
közönséges volt a németben, a honnan a csehbe került.
A csehben ugyanis a hosszú o-ból u (= olvasd ú) lett.
Ez az írás a XV. századtól fogva kimutatható (vö. Gebauer fentebb
idézett műve 246. 1. és Gebauer I. : Hist. ml. j. cesk. I. 231.
?51). A csehbe a jegy a németből került. A germán ó-ból ugyanis az
ó-feln.-ben és a közép-felnémetben uo lett, ebből pedig ü, a mai
németben ü, a gut szó a kfn.-ben guot stb. Az ilyen uo -ból való
ü-t a németben sokáig w-val írták (vö. Schatz I. Altbair. Gram.
19. 1., germ. ü- óf. ü û jegyére vö. 20. 1.)
Magyar Könyvszemle. 1908. II. füzet. 10