Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

IM
Az >Orthographia Vngarica« és a magyar helyesírás
25. 1., irhatnôc 5, mondhatnôc 2. 1.), az ú-t általában ^-val, î;-vel
jelzi, bizonyos ragokban és képzőkben i?-val (lásd lejjebb), tudomása
van azonban arról is, hogy némelyek a hosszú ú-t w-val
írják. Az í-t i-vel jelzi, tudomása van azonban arról, hogy mások
i-vel is írják. Itt jegyzem meg, hogy az i jegy Dévainál j hangot
is jelent. Dévai ugyanis a j hangot állandóan a-vel írja (iôl iambor
stb.), kivéve azt az esetet, a mikor a j az előtte való vokálissal
diphthongust alkot, ilyenkor y-t ir; pl. vay, hiy (és hiya),
rayta, vy (= új), Jaj, tulaydon stb. A j jegy csakis i hang utáni
helyzetben fordul elő: mijs (=mi is), tijs (=ti is), híjába stb. —
Az ö és ö állandóan Ô (egyszer ev, egyszer meg ew), azwM állandóan
ü, u, a, v). Az ö-nél és az ü-né\ tehát a hosszúság jelöletlen.
A magánhangzóknak vonással (á, é stb.J vagy ékecskével
(â, î stb.) való hosszúságjelölése itt-ott előfordul az ó-felnémet
korszak bajor emlékeiben is (vö. Schatz I. Altbayer. Gramm.
Göttingen 1907 »Die Vokallänge wird manchmal bezeichnet«),
de általános itt se volt. E jelöletlenség okát én mint fentebb
említettem, a latin nyelv egyházi kiejtésében keresem.
Van azonban olyan cseh hatás alatt keletkezett jelzés az
Orth. Vng-ban, a mely más emlékünkben nincs meg. Ez a hatás
az abc felsorolásában van. Dévai az ábéczében (1. 2. 1.) azt mondja,
hogy a magyarban a betűk így következnek egymás után: »a . . . .
m . . . . p r r ff s . . .« azaz Dévai azt mondja, hogy a magyar
ábéczében van r és f jegy s hogy az 5-nek s és ss a jele, később
azonban nem szól e betűkről, (vö. 8. 1). A ki ismeri a cseh nyelvet,
tudja, hogy a csehben van r és r (=== rí, rj-hő\) hang, s tudja azt is,
hogy a csehben a s-et ss-séi is írták (vö. I. 6r