Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

Dr. Melich Jánostól 123
dóan es-nek, kerezfen-nek, Icet-nek, petset-nek űáuozitenc-nek írja
(lásd szavak közt), a mikor azonban e szavakat nagy betűvel
kell írnia, olyankor az e helyére vagy E-t, vagy JE-t ír, tehát az
es-t ^ES-nek (AT 1), a Jcerezfen-t KEREZTVEN-nek (O. 13, 20),
a M-et KMT-nék (0. 9), a petset-et PETS^ET-nek (AT 1), az
üduözit§nc-et VDVOZIT/ENK-nek (O. 12) írja, más szóval Dévai a
régi m. ê, mai m. é helyén nagy betű íráskor e helyett a lat. ae-t
használja. Minthogy ezt más nyomtatványban nem találjuk (1. erről
lejjebb), Toldy szerint ez is bizonyítja, hogy az »Orthographia
Vngarica« Dévai Bíró Mátyás szellemi terméke.
Mielőtt már most tovább mennénk, szükségünk van arra,
hogy megállapítsuk, vájjon az e Dévai műveiben csakugyan a nyilt
hosszú e-t jelöli-e, s mi az eredete nyomtatványainkban, kéziratos
müveinkben az e jegynek.
Kezdjük az utóbbival. Simonyi Zsigmond azt írja (vö. Die
ungarische Sprache 231. 1.), hogy az e jegyet e értékben Heltai
•Gáspárnak köszöni irodalmunk. Minthogy ki fog derülni, hogy
Dévai e-je általában ê, Simonyi tanítása javításra szorul. Hogy azonban
kinek köszönhető általában irodalmunkban az e, arra nagyon
nehéz megfelelni. Egy bizonyos, s ez az, hogy a Bécsi- és a
Müncheni-kódex írása előtt (1466) á nyelvünkben meglevő kétféle
e-t (e, ë, ê, é) nem különböztették meg, a minek okát senki eddig
nem kutatta. Az is bizonyos, hogy a magyar szavakban az e jegyet,
tudatosan a XVI. század kezdte használni ; én erre a legrégibb
példákat Komjáthy B. »Szent Pál Levelei« ez. könyvéből tudom
{megjel. 1533-ban, vö. Nyr. XVIII. 308, 315, Tüz. Magy. Nyelvt.
56, 204, Nyk. XXXI. 94). 1 S éppen Komjáthy neve az, a mely
az e jegy eredetét illetőleg a helyes nyomra rávezet. A felelet megadásánál
kutatnunk kell latin nyelvű emlékeinket, valamint a
latin nyelv hangtörténetét.
A legrégibb magyar oklevelekben, krónikákban, azon a
helyen, a hol mi ma a latin szavakban ae-t írunk, nem ae-t,
hanem e-t, e-t találunk ; XI., XII. századi okleveleinkben sűrűen
fordulnak elő a liungarie r , TJngarie, Jrannonie, sancte et indi-
1 Zolnai Gy., »Nyelvemlékeink« ez. müvében magyar nyelvű kódexekben
található e-ről is beszél, de hogy melyik kódexben található e jegy, nem
-említi.