Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

138 Az »Orthographia Vngarica« és a magyar helyesírás
Hasonló magyarázatlan dolgot találunk német eredetű jövevényszavaink
közt is. Ezek között is vannak, a melyek a
magyarban ê-vel (vö. érez NyK. 31 : 105, példa NyK. 31 : 107,
zêmes MNy. V. 391, zsêmbes MNy. V. 390), és e-vel hangzottak
(vö. erszény NyK. 31 : 102, Mali NyK. 31 : 98, szekrény
NyK. 31 : 103 stb.), s a melyek ma az irodalmi nyelvben
e'vel vannak. így van ez a német eredetű magy. -ér végű
szavakkal is. Ezek egy része a régi magyarban -er-rel, más része
-er-rel hangzott; -er-rel hangzók: czêgêr (1. Szavak), fütty érke
(MNy. V. 391), hóhér (MNy. V. 391, NyK. 31 : 203), prengér,
pelengér (1. Szavak) stb.; -er-rel hangzók: gallér (NyK. 31 : 102,
vö. Kluge EtWb 6 , idegen szó), pánczél, eredetibb *pánczér (NyK.
3Î : 103, vö. Kluge EtWb ö , idegen szó), tányér (NyK. 31 : 104
aligha német közvetítés, vö. Kluge EtWb G teller) stb. Ez -er-végű
szavakról az volt a régi nézet, hogy »e szótag mennyiségében a
német szótag (a képző ófn. -ári, kfn. cere) eredeti mennyisége
van megőrizve Csakhogy a képző vocalisa eredetileg rövid
volt csak az ó-felnémet korszak folyamán kezd e . . . vocalis
meg nyúlni .... De azért az ófn. -art, kfn. -ere képző vocalisa
még a mellékhangsúly hatása alatt sem nyúlik meg következetesen,
csak annyit mondhatunk, hogy rövid tőszótag után sokkal
ritkább a képző hosszú vocalisa, mint más esetekben« (vö. Akadémiai
Értesítő 1896 VII. 580—592: Petz Gedeon: A hangsúly
a germán nyelvekben). Petz Gedeon, a kitől e szavakat idéztük,
azt tartja, hogy a hosszú vokálisnál »nem szólhatunk minden
esetben és feltétlenül a német nyelvbeli hosszú hangzó megőrzéséről,
hanem alkalmasint itt is a mellékhangsúly nyújtó hatásával
van dolgunk«. E magyarázat elfogadható, azonban ki kell emelnünk,
hogy Petz a magyar vocalis minőségéről nem szól. Nem
említi, hogy a magyarban nyílt ë- van czêgêr, fillér, hóhér, pellengér,
szavakban, ellenben zárt é a gallér, pánczél, tányér szavakban.
A kfn.-ben a goller, vierer, zeiget, pranger zárt és rövid
e-vel hangzik (vö. Akad. Ért. VII. 590), ezzel pedig a magyar
nyelvtörténet adatai nem egyeznek.
Áttérek már most a szláv jövevényszavakra. Szláv jövevényszavaink
közül zárt hosszú e-vel vannak a többi közt a
következők leszed (NyK. 31 : 101; besèda), derék (NyK. 31 : 101,
204, 209 drèkz), ebéd (NyK. 31 : 101 : obéd%), lepény (NyK.