Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

Dr. Meli eh Jánostól 125
házi kiejtést illetőleg. Nekünk úgy látszik, hogy az egyházi latin
kiejtés végelemzésben a vulgáris latin kiejtésre vezetendő vissza,
a melyre különböző korokban nagyban befolytak részint az irott
nyelv, részint országonként a különböző újlatin nyelvek. E szerint
az egyházi latin kiejtésben volt olyan korszak, a mikor a vulg.
latin nyelv vokalizmusa érvényesült. Erről a vokalizmusról pedig
tudjuk, hogy benne a mennyiséget a vocálisok minősége váltotta fel.
A vulg. latinban tehát nem volt rövid és hosszú vocális, hanem
•e helyett volt zárt és nyilt. így volt zárt és nyilt e is (jelölve
latin nyelvtudományi művekben e-vel és e-vel). A vulg. latin,
illetve egyházi kiejtés e sajátságában kell keresnünk annak az
okát, hogy a magyar magánhangzók hosszúságát a legrégibb
időktől egész a XV. század végéig egyáltalában nem jelölték
(lásd erről lej ebb).
A latin nyelvtudomány kimutatta, hogy a régi lat. ai, class.
latin ae már a Kr. u. II. század óta a népies kiejtésben (lingua
rustica) nyilt e volt. Az összehasontító nyelvtudomány aztán bebizonyította,
hogy ennek egykor nyilt hosszú e-nek kellett hangzania
(vö. Meyer-Lübke, Einführung 93, 101, Sommer, Handbuch
•der lat. Laut- und Formenlehre 63. §).
Nagyon tanulságos már most vizsgálni, hogy a magyar nyelv
közvetett vagy közvetlen latin jövevényszavaiban mi felel meg
a vulg. lat. e-nek (< class. lat. e, ae, részben ê, oe) és e-nek
{< class. lat. ë, ï, részben oe). A mi latin jövevényszavaink közt
vannak e-vel (nyilt e, pl. Egyed, Egyiptom), e-vel (zárt e, pl. Egyed,
sekrestye, remëte, ërëMye, bëstia w~ bëstye), s e-vel hangzó szavak
(pl. dézsma, eklézsia, Jézus, kréta, plébános, prédikál (-dikátor,
-dikáczio), prédál, prépost, tégla, ténta stb.). Ha már most az e-vel
hangzó szavakat magyar nyelvtörténeti fejlődésükben figyeljük
meg, akkor azt fogjuk látni, hogy egy részüket régen e-vel írták,
tehát nyilt rövid vagy hosszú ê-vel mondták, más részüket pedig
a zárt közép e'-nek megfelelő jellel jegyezték le. Ilyen példáink a
következők :
a) ê-vel hangzó példák : régi m. dêzma, mai m. dézma,
dézsma (Magyar Nyelvészet V. 391, NyK. XXXI. 105); a lat.
âëcem, décima szóban, a melylyel e szavunk összefügg, nyilt e
van (vö. Melich, Szláv jövevényszav. 1. 2, 241) || régi magy. Jézus
(Nyk. XXXI. 106), mai magy. Jézus < lat. Jesus, (gör. 'Ivjaoús ; olasz