Letöltés egy fájlban [36.8 MB - PDF] - EPA

Dr. Melich Jánostól 137
hiiwlcoggéc AT 69, hirdettesséc AT 85, hizelkeggéc AT 79, esmertesséc
AT 85, predicâltasséc AT 85 (kétszer), szenteltesséc AT 85'
[kétszer), O. 12, SZENTELTESSÉC AT 85, szenteltesség AT 85,
vralcoggée AT 85, 87 : — egyszer vralcoggée AT 70, elégeggéc
AT 45, esmertesséc AT 85, tizteltesséc AT 26, alá vettesséc AT 45;
- vö. NyK. 31 : 220
8. A birtokos személyragozásban az irodalmi é helyén Dévai
műveiben is állandóan é van, pl. beszédéhez O. 1, testében O. 2 V
lelkében O. 2, ereiéi O. 3, eszébe O 6, teremtoiébe O. 12, elméiében
O. 16, elmédből O. 16, udeiénn O. 22 stb. részében AT 5,
Jeepére AT 4, ideién AT 8 stb. stb.
9. A -rá, -tré« ígenévben a magashanguaknál állandóan
-ye'w : hiúén AT 34, 54, 95, 105, esuén AT 78. konorülutn
AT 57, végezuén AT 43, t^w^re AT 105, egyszer hiuen AT 110.
* * *
Munkácsi Bernát kimutatta (NyK. 25 : 173), hogy a magyar
tőszótagbeli e'-nek eredeti kétfélesége világosan visszatükröződik
a legközelebbi rokonnyelvekben is, melyek azt tanúsítják, hogy
az e azon esetekben, melyekben történeti fejlődését tisztán láthatjuk,
kezdettől fogva nyílt hang (ä) s hogy hasonlóképpen az e
is zárt, sőt részben valószínűleg a mai foknál is zártabb (azaz í)
volt mindenkor. A mit már most így nagyjában a rokonnyelvek
igazolnak, kérdés, mikép igazolják ezt jövevényszavaink. Latin
jövevényszavainkról már volt szó.
Török eredetű jövevényszavaink közül a magyar nyelvtörténetben
hosszú nyílt e-vel vannak a többi közt a következők:
szék (1. Szavak), szel (ventus, vö. NyK. 31 : 107), térd (NyK.
31 : 108), ellenben zárt hosszú e'-vel hangzottak és hangzanak
érni (Nyr. 31 : 95), kép (: imago, NyK. 31 : 97), késni (NyK.
31 : 98). Ez a kétféle eredet 1 a magyarban kétségtelen, s mégis
mit látunk ? Gombocz Z. rendkívül gondos összeállításában (vö. Honfoglaláskori
török jövevényszavaink Bpest 1908) azt olvassuk, hogy
mind az érni, késni, kép szavak, mind pedig a szék és a szél török
nyelvi megfelelőiben tör. ä, azaz nyílt e hang van. A térd szóban
meg épen tör. i-ből valónak látszik a régi m. e.
1 E török eredetű szavakban a vokális a magyarban nyúlt meg.