Nyelvtudományi közlemények 71. kötet (1969) - MTA ...

158 ZSILKA JÁNOS
tése van, a különböző jelentések a rendszer különböző formái szerint alkotnak
mondatokat, a különböző formák pedig belső, illetőleg pragmatikus érvek alapján
levezethetők egymásból. (Lásd: ki-, el-, fel- stb. köt.) A mondat (vagy ige
jelentése) azonban gyakran egy másik jelentésre nem vezethető vissza, mozdulatlan.
Ilyen esetben a mondat formája bizonyos tulajdonságai alapján a
rendszer valamely sorával azonosítható, a forma mozgása azonban a konkrét
mondat jelentése kapcsán nem világos, pontosabban mozdulatlan.
Pl. az alábbi mondatban:
(A fiú) elhatározta, hogy elolvassa a könyvet
az elhatározta jelentése nem vezethető le ugyanennek az igének egy másik jelentéséből.
Viszont azáltal, hogy nominalizációs eljárással kapcsolódik össze, pl.
az alábbi mondat
(Az apa) kikötötte, hogy fejezze be tanulmányait
formájával mutat lényeges hasonlóságot. A mondatforma tehát arra a zónára
állítható — mechanikusan — amelyet a kiköt (jel 3 ) követ. Vagyis:
Továbbá az alábbi mondat jelentése
(Az asszony) eltette a kenyeret a fiókba
nem hozható kapcsolatba egy másik mondat jelentésével. Viszont lényeges
(re^cionális) hasonlóságot mutat pl. a következő modattal:
(A fiú) kikötötte a kecskét a karóhoz.
Ahol is a (ki)köt jel 2 -ben alkot szerkezetet. Vagyis a kérdéses mondat formája
mechanikusan arra a zónára állítható rá, amelyet a (ki)köt (jel 2 ) követ: