Nyelvtudományi közlemények 71. kötet (1969) - MTA ...

206 SZEMLE - ISMERTETÉSEK
zéséhez. A szintaktikai jellemzőkkel hasonlóképpen igyekszünk „letapogatni" a szemantikai
jellemzőket ós halmazaikat.
A szintaktikai jegyekkel megvalósítható a nyelv szisztematikus szótárának összeállítása.
A szótár rendszerjellegét a következő követelmények kielégítésével lehet biztosítani:
1. A leírandó nyelv minden elemét egyértelműen meg kell határozni. 2. A leíró
elemek számának kisebbnek kell lennie a leírt elemek számánál. 3. A leíró elemekről elégséges
információt kell szereznünk ahhoz, hogy az elemekkel a leírandó elemek olyan
osztályozásait hozhassuk létre, amelyek alkalmazhatók a mondatok analízisénél vagy
szintézisénél.
APRESZJAN az orosz igék szemantikájának az előbbiekben ismertetett tézisek
alapján történő leírására egy úgynevezett experimentális modellt dolgozott ki. Az experimentális
modell a nyelv analitikus modelljei közé tartozik: adott nyelvi anyagból igyekszik
kielemezni a nyelvi összetevők osztályait és a közöttük levő összefüggéseket. Módszere
a disztribúciós és a transzformációs analízis, úgy, ahogy azt HARRIS koncepciójában
megismertük. 3 Sajátossága abban áll, hogy az elemzés során kísérleti szituációkat teremt
olyan módon, hogy az adott korpusz adott nyelvi formáinak elemeit disztribúciós és
transzformációs átalakításokkal átrendezi vagy megváltoztatja. így az elemzőnek lehetősége
nyílik arra, hogy olyan jelenségeket is szemügyre vegyen, amelyek az adott véges
nyelvi korpuszban nem találhatók meg, de azon belül mesterségesen előállíthatók.
Az általános elméleti bevezetés után kerül sor az orosz ige szemantikájának disztributív-transzformációs
leírására. A feladat így fogalmazható meg: ismert az orosz nyelv
grammatikája, és adott a grammatikához tartozó helyes mondatoknak a halmaza. Megvalósítandó
az orosz igék szemantikájának szisztematikus leírása. A leírás nyelveként
(metanyelvként) az igék szintaktikai jellemzőiből épített mesterséges nyelv fog szolgálni.
Mint látható, a szemantikai leírás a szintaxis bázisára épül. APRESZJAN céljainak
legjobban a függőségi grammatika egy általánosított, a közvetlen összetevők grammatikájához
közelálló változata felel meg. E grammatika először morfológiailag analizálja
a szöveget, majd a szóalakokat (cnoBOtjjopMbi) osztályokba rendezi úgy, hogy az ekvivalens
szóalakok egy osztályba kerüljenek, végül megállapítja a mondaton belül a szóalakok
közötti közvetlen szintaktikai viszonyokat. A grammatikához tartozó helyes
mondatok halmazával kapcsolatos fejtegetésekre nem térhetünk ki.
A grammatikából nyert információk alapján ki lehet dolgozni az igei szerkezetek
szintaktikai jellemzőinek rendszerét, a szemantikai leírás metanyelvét. APRESZJAN az igei
szerkezetek szintaktikai jellemzőin az ige lehetséges disztribúcióit és transzformációit érti.
A disztribúciós jegyek kétfélék: atomi és kiterjesztett konstrukciók. Az atomi konstrukciók
(ímepHbie KOHCTpyKUHH) olyan igei kifejezések, amelyekben az ige mellett álló
összes bővítmény kötelező, vagy a bővítmények csak az igével állnak közvetlen szintaktikai
viszonyban. PL: HeCKOJibKO poT cocTaBJifliOT SaTaJibOH (minden bővítmény
kötelező), OH fleJiaeT 3a>KnrajiKy H3 naTpOHa (minden bővítmény az igével áll közvetlen
szintaktikai viszonyban). Az atomi konstrukcióból kiterjesztett konstrukciót
(coBMeCTHMbie KOHCTpyKiJHH) kapunk, ha az ige egyik kötelező bővítményének szerepében
álló szóalakot vagy elöljárós kifejezést felcseréljük egy másikra úgy, hogy
az igei kifejezés értelmes maradjon, vagy ha egyesítünk két olyan atomi konstrukciót,
amelyek csak egy, nem kötelező bővítményben különböznek. Pl.: OH HCKaJi KHHry Ha CTOJie
— OH HCKaji KHHry B ulnare vagy OH 6bëT jiouiaAb no cnHHe és OH 6bëT JioiuaAb KHyTOM
— OH 6bëT JiotuaAt KHyTOM no cnHHe. Valamely konstrukció transzformja az a konstrukció,
amely az eredeti konstrukcióval azonos lexikai morfómákat tartalmaz, és amelyben
az elemek szintaktikai viszonyai megegyeznek az eredeti konstrukció megfelelő
elemei között fenálló szintaktikai viszonyokkal. Pl.: KpnTHK 0praHH3yeT rpynny^rpynna
opraHH30BaHa KPHTHKOM. AZ egymáshoz tartozó atomi, kiterjesztett és transzformációs
konstrukciókban az ige denotativ jelentése mindig változatlan marad.
Az 'igék jelentésének leírásánál a szintaktikai jellemzők meghatározott sorrendben
következnek egymás után: először az atomi, majd a kiterjesztett konstrukciók, végül
a transzformációk. Közben a kevesebb elemet tartalmazó konstrukció megelőzi a több
elemet tartalmazót. 4
Valamely igei szerkezet valamely szintaktikai jellemzője az ige egyik jelentését
határozza meg. APRESZJAN ennek alapján egy disztributív-transzformációs szótárt állít
8 Valószínűleg nem véletlen, hogy APRESZJAN ezt a módszert választotta. Jól ismert az amerikai deszkriptív
nyelvészet azon, APRESZjÁNéval rokon elképzelése, hogy az azonos, pontosabban hasonló jelentésű, nyelvi elemek
mindig azonos környezetben fordulnak elő, vagyis azonos a disztribúciójuk. Az azonos disztribúciójú elemek alkotnának
egy szemantikai osztályt. L.: Z. S. HAERIS, Distributional struetures. Word, 1954, v. 10, No. 2—3.
4 APRESZJAN a szintaktikai jellemzők formális rendszerét dolgozta ki. Mi az egyszerűség kedvéért nem-formális
és kissé elnagyolt meghatározásokat adtunk, reméljük, hogy nem az érthetőség rovására.