Nyelvtudományi közlemények 71. kötet (1969) - MTA ...

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 457
AULIS OJAJÄRVI és AARNI PENTTILÄ. 1951-től PERTTI ésÜELMi VIRTARANTA gyű jtött —
és gyűjt — számottevő mennyiségű és minőségű anyagot a Finnországban és Svédországban
lakó karjalai betelepültektől. 1957-től a Szovjetunióban is gyűjtöttek, főleg Tver
környékén és az aunuszi nyelvjárásokban. A tőlük 1951-től 1968-ig készített följegyzések
és magnetofonfelvételek adatait (a gyűjtött nyelvjárás — falu — és a gyűjtés éve) a
bevezetés 64—5. oldalán olvashatjuk. Gyűjtésükből eddig mintegy 14 ezer szót vezettek
át a szólapokra. Az első kötetbe az 1966 utáni gyűjtésekből nem került be semmi.
A szótár szerkesztése:
A Karjalai Szótár elkészítésének gondolata minden valószínűség szerint SETÄLÄ
nevéhez fűződik. A múlt század végén, a nagy finn szótártervek idején (1. SETÄLÄ előadását:
„Suomalaisen sanakirjatyön ohjelma 1896) egyesek még azon a véleményen
voltak, hogy a karjalai nyelvjárások szókincsét a finn nyelvjárási szótárba kell feldolgozni.
SETÄLÄ —nagyon —helyesen— határozottan ellene volt. A „Karjalai Szótár"-t
először 1898-ban írták le (Karjalan murteiden sanakirja: a karjalai nyelvjárások
szótára) és a Finn Irodalmi Társaság évi közgyűlésének beszámolója szerint KARJA-
LAiNENnak lett volna szándéka vagy terve — esetleg feladata? — valamilyen karjalai
szótár elkészítése, gyaníthatólag saját gyűjtése alapján. A z összegyűlt anyag szótárrá
szerkesztéséhez négy évtizedig azonban nern fogtak hozzá. A szerkesztés munkája 1930-
ban, LESKINEN szerkesztőségével indult. Ekkor fogadta el a Finn Irodalmi Társaság
választmánya LESKINEN még SETÄLÄre visszamenő javaslatát és a leendő szótárnak a
Karjalai Szótár (Karjalan kielen sanakirja) nevet adta. LESKINEN szerkesztősége alatt
jól haladt a munka. A szócédulák száma 1930-tól 1935-ig 235 465-ről 466 063-ra nőtt s
megindult a szócikk-írás is: az a-val 1937 végére készültek el. 1939-ben LESKINEN megvált
a szótártól s nem volt előrehaladás a háborús években sem. A szótár szerkesztésének
munkája 1955-ben indult meg újra, amikor a megfelelő anyagi keretet és személyi feltóteleket
biztosítani tudták a nagy vállalkozás továbbviteléhez. A szótár főszerkesztője
PERTTI VIRTARANTA, szerkesztői HELMI VIRTARANTA, ESKO IMMONEN és HEIKKI LES­
KINEN lettek. VIRTARANTA próbaszócikkeinek megvitatása után kezdődött a tulajdonképpeni
szótárszerkesztési munka: a teljes anyag abc rendbe szedése, elrendezése, majd
pedig a szócikkírás.
A szótár anyagát, amely majd száz évig gyűjtődött, sokan és sokféleképpen gyűjtötték.
A feljegyzésmód. amellyel a gyűjtők a szótár anyagát lejegyezték, a durva, elnagyolt
lejegyzés és a finom, részletező fonetikai lejegyzés között váltakozik. A szótár
szerkesztőinek legfontosabb és legnehezebb munkája e több szempontból is heterogén
anyag egységesítése volt. A szerkesztői munka oroszlánrészét a lejegyzések egyszerűsítése,
egységesítése és a terjengős jelentésmagyarázatok lerövidítése jelentette. Ezek részletes
felsorolását megtalálhatjuk a bevezetés 79 —101. oldalán, ehelyütt elegendő néhány fontosabbat
megemlítenünk: az átírás alapjául a finn helyesírás szolgált; az ii-ket y-ná írták
át, a hosszú magánhangzókat kettős rövid magánhangzóval jelölték (tülen helyett
tuulen) ; a magánhangzók nyíltabb vagy zártabb, előrébb vagy hátrább képzett voltát
jelölő mellékjeleket elhagyták. A diftongust jelölő jelek sem maradtak meg (kagloa
helyett kagloa). s minden esetben elmaradtak a hosszú a-ra és ä-re visszamenő diftongusok
komponenseinek minőségét és mennyiségét jelölő diakritikus jelek is (mőa helyett moa).
A redukált, félrövid magánhangzókat egységesen rövidnek, a félhosszú, túl hosszú magánhangzókat
pedig hosszúnak jelölik; hosszúság tekintetében tehát két fokot különböztet
meg a szótár. A mássalhangzók között a médiákat (G, D, B) vagy zöngéssel vagy zöngétlennel
írták át, az wk, rjg helyett nk, ng-t írtak, az «-féle hangok között kétféle korrelációt
tüntetnek fel: s: s, z: z. A félhangzó j-t^'-vel írták át, a tv-t w-val. A szibilánsok jósítő jelét
általában elhagyták. A nyilvánvaló hibákat — bármilyen természetűek voltak — kijavították.
Címszóként általában a szó vienai nyelvjárási alakja áll.
3. Azok a szempontok, amelyek alapján a Karjalai Szótár megítélhető, a következő
három fő szempont köré csoportosíthatók: a) kik gyűjtötték; b) hogyan gyűjtötték
(a gyűjtés szervezése, az anyagi, személyi feltételek biztosítása); c) a szótárszerkesztés
elvei és gyakorlata.
A) A gyűjtők számottevő része szakképzett, illetőleg pályája kezdetén álló nyelvész,
tehát szakember volt. Ez korántsem véletlen, mert a finneknél a leendő finnugrászok
például már régóta valamilyen nyelvjárási leírás elkészítésével kezdik tudományos pályájukat.
A nyelvjárásgyűjtés induló, kezdő nyelvészeknek — akár finnungristák legyenek
később .akár nem — fölötte hasznos és vitathatatlanul a nyelvészkedés egyik jó módja:
az élő nyelvi valóság közvetlen tanulmányozása ugyanis sok tévedéstől menti meg a
később jobbára csak íróasztal mellett dolgozó kutatót. A nem nyelvész gyűjtők mellett a
néprajzosok gyűjtései a leginkább megbízhatók, sőt mivel szókincsgyííjtésről van szó,