Nyelvtudományi közlemények 71. kötet (1969) - MTA ...

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 455
Karj alán kielen sanakirja
Ensimmäinen osa A.—J. Helsinki, 1968. Lexica Soeietatis Fenno-Ugricae XVI, 1. CVI -f
576 1.
1. Karjala jelentőségét a finn népköltészet és a finn nyelv, általában a finn nemzeti
kultúra szempontjából hamar fölismerték északi rokonaink. A nemzeti ébredés kezdetétől
megkülönböztetett érdeklődéssel és mohósággal foglalkoztak Karjaiával. A finn
nyelvtudomány első lépése óta mindmáig sokat tett és tesz a karjalai nyelv minél jobb
megismerése és megismertetése érdekében. Ennek legújabb bizonyítéka a most megjelent
Karjalai Szótár első kötete, amely mindenképpen megérdemli, hogy létrejöttéről, megszületése
körülményeiről, szerkesztési elveiről stb. részletesebben szóljunk. Annál is
inkább, mert dialektológiai és lexikológiai tekintetben azok számára is sok hasznos tanulsággal
szolgálhat, akik nem finnugor nyelvészettel foglalkoznak. Továbbá, mert ezen
keresztül némi bepillantást nyerhetünk a finn nyelvjáráskutatás történetébe, módszereibe,
sőt a gyűjtés-szervezés prolematikájába is.
A Karjalai Szótár első, A-tól J-ig terjedő vaskos kötetének megjelentéről a Seulaset
múlt évi utolsó füzetéből (1968/5: 17) értesültünk először. Ott olvashattuk, hogy a kötet
milyen imponáló terjedelmű: 106 oldalas bevezetőből és 576 oldalas szótári részből áll.
A küllemre is tetszetős, kitűnő papíron, nagyon jó tipográfiával készített szótár minden
el'smerést megérdemel. A bevezető, amely a főszerkesztő PERTTI VIRTARANTA munkája,
a szótár anyagának gyűjtéséről, a gyűjtőkről, a szótár megszerkesztésének történetéről
és elveiről szól Az alábbiakban VIRTARANTA bevezetője alapján a szótárral kapcsolatos
azon kérdésekről kívánom tájékoztatni az olvasót, amelyek mindenegyes nyelvészeti, de
különösen nyelvjárási tárgyú munka megítéléséhez alapvetően szükségesek. Arról tehát,
hogy a szótár anyagát kik és hogyan gyűjtötték, illetőleg hogy ezen anyagot milyen elvek
szerint szerkesztették szótárrá.
2. A Karjalai Szótár túlnyomórészt azokat a publikálatlan kéziratos följegyzéseket
tartalmazza, amelyek 1894-től a Finn Irodalmi Társaság (Suomalaisen Kirjallisuuden
Seura). 1942-től a Szótáralapítvány (Sanakirjasäätiö) és 1955-től a Karjalai Szótár
(Karjalan kielen sanakirja) gyűjteményében halmozódtak föl. A nyomtatásban megjelent
irodalomból csak a karjalai nyelvről írott tanulmányok, szójegyzékek és szövegmutatványok,
valamint A finn nép régi versei (Suomen kansan vanhat runot) című sorozatban
közzétett karjalai versek anyagát vették be a szótárba (fölsorolásukat 1. VIII.). Nem dolgozták
tehát be a szótárba a karjalai nyelvjárási hangfelvételeket sem.
A karjalai nyelvi gyűjtések a múlt század második felében indultak meg. A gyűjtési
terv kidolgozója és összeállítója ATJGTJST AHXQVIST volt, aki maga is sok gyűjtésen vett
részt és járt Karjaiában is. AHXQVIST sokoldalú és jól szerkesztett gyűjtési útmutatója, az
„Ohjeita Karjalan murteen tutkijalle" (Utasítások a karjalai nyelvjárás gyűjtője számára)
1871-ben jelent meg és szigorúan nyelvészeti jellegű volt. Legfontosabb teendőkónt
Orosz-Karjala nyelvészeti vizsgálatát jelölte meg ("1. Sen matkustuksen tarkoituksena . . .
on Wenäjän-Karjalan murteen kielitieteellinen tutkiminen": X. ). AHXQVIST útmutatóját
a Finn Irodalmi Társaság megbízásából és ösztöndíjával gyűjtő kutatók mind használták.
Azok a gyűjtők, akiknek a szótár létrejöttében oroszlánrészük volt. a következők:
ARVID GENETZ, az ismert finnugor nyelvész Impilahti templomosfalujában született
és környezetében már gyermekként megismerkedett az aunuszi nyelvjárással. Egyetemista
korában ós később is többször volt gyűjtőúton: Suojärvi, Suistamo, Salmi,
Loimola főbb állomásai. Ezeknek a gyűjtőutaknak sok kitűnő tanulmány az eredménye.
Maradandóságuk legjobb bizonyítéka, hogy egészen a legújabb időkig a nyelvészeti irodalom
legfontosabb karjalai forrásanyaga voltak.
THEODOR SCHVINDT — akit elsősorban muzeológusként ismerünk — volt az első,
aki Tver és Novgorod környékén karjalai falvakban nyelvi (és néprajzi) anyagot gyűjtött.
SCHVINDT a következő módszerrel gyűjtött: finn szavakat mondott előbb, majd megkérdezte,
megvan-e a szó a karjalaiban is. Ha megvolt, megtudakolta, egyezik-e a jelentése
a finn szóéval. Ha nem egyezett, jelentésmagyarázatot kért. Ha az adatközlő nem
ismerte a finn szót, svéd—orosz szótár segítségévei-közvetítésével oroszul adta meg a
jelentést s az adatközlő erre mondta a megfelelő karjalai szót. S bár SCHVINDT nem volt
nyelvészeti érdeklődésű és lejegyzési tapasztalatokkal sem rendelkezett — lejegyzési
módszere sem hibátlan —, a tőle gyűjtött anyag — egészen pontosan 5067 szó — meglepően
jó.
K. F. KARJALAINEN, akit elsősorban az osztják nyelv nagyérdemű kutatójakónt
ismerünk, az 1890-es években a Finn Irodalmi Társaság ösztöndíjával karjalai földön