Nyelvtudományi közlemények 71. kötet (1969) - MTA ...

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 425
2. „Pillantás" a nyelvészet fejlődésére (Comptes-rendus de l'Académie des Inscriptions
et belles-lettres, 1963). — A cím után a tanulmány meglepő történeti visszatekintéssel
indul, majd a jelen nyelvészet néhány kérdésének tárgyalása után megfordul :
a szemiotika" keretében a jövő távlatait vázolja, valamilyen nyelvészeti kultúrfilozófia
segítségével. A fordulat előtt reproduktív esszé: utána azonban szárnyalni kezd, igen jó
olvasmány. — Persze aligha akadna Franciaországon kívül olyan nyelvész, aki mindenben
egyetértene vele.
3. Saussure fél évszázad után (Cahiers Ferdinand de Saussure, 1963). —A Saussure
eszméinek szentelt genfi folyóiratbeli cikke az első ebben a kötetben, amely nyelvészeknek
szól. Lényegében a Saussure halalála 50. évfordulója alkalmából elmondott emlékbeszéd
Saussure egyetemén: a genfi egyetemen. — Ez is inkább szép. Lefesti a magányos
Saussure életsorsát, sőt drámáját. S egy-két fő gondolat kiemelésével (ismét a jelek és a
szemiotika viszonylatában) a távlatokat érzékelteti. — Az olvasóban a három cikk alapján
kezd kialakulni a kép a Benveniste-esszé modelljéről.
4. A nyelvi jel természete (Acta Linguistica, 1939). — Ha a szerző az előszóban nem
említette volna, akkor is számos nyelvész tudná, hogy ez a cikk nyitotta meg azt a vitát,
amelyről aztán Tamás Lajos a Pais-Emlékkönyvben beszámolt (1956-ban). De ez a cikk
még harminc év múlva is megtalálható a hivatkozások között. — Saussure-exegézis, ezért
nálunk nagyon aktuális. — Mivel a nyelvi jel önkényességét és általában a nyelvi jel
kérdését voltaképpen a szóra szűkíti le, ezért — hogy úgy mondjam — Saussure sajátos
értelmezésónéek (félreértelmezésének?) egyik tipikus jelensége. — Itt jegyzem meg. hogy
a fiatal Benveniste még nem olyan parttalan. írása tömör s ezért rövid; dialektikája
frissebb. Eletének még felfelé ívelő szakaszában volt; ez látszik rajta.
II. A kommunikáció
5. Az állati és emberi kommunikáció (Diogène, 1952). — Voltaképpen K. VON
FRISCH nevezetes, a méhek kommunikációjáról szóló kutatásainak — pontosabban az
azokat népszerűsítő angol nyelvű könyvecskének — recenziója. Két ,.plusz"-a azért akad:
(i) fűz hozzá nyelvészeti reflexiókat, s azok érdekesek; (ii) jó ismeretterjesztő közlemény
formájában van megírva.
6. A gondolkodás kategóriái és a nyelv kategóriái (Les Etudes philosophiques, 1958).
Furcsa cikk. Az első fele Arisztotelész kategóriatanát fejtegeti nyelvészeti szempontból
(bőséges görög terminológiai anyaggal). A második felében pedig az afrikai eve nyelv
'létezés'-félét jelentő igéinek bemutatásával javasolja a ,.logika" és a nyelv kategóriáinak
függetlenségét. — A dolog voltaképpen majdnem hogy közhely. A XX. században jóformán
egyetlen nyelvész sem gondolta másként. Az etnológusok közül pedig B. L. WHORF
posztúmus cikke erről — ellentétes felfogásban — 1945-ben jelent meg, de Benveniste
nem vesz róla tudomást.
7. Megjegyzések a nyelvnek a freudi fölfedezésben betöltött szerepéről (La Psychoanalyse,
1956). Jelentős kérdésfeltevés — a nyelvészet részéről. Igaz, hogy ,.partizán"
módon. A hatvanas években ez a témakör intézményebben tért vissza. — Először —
általánosságok után — ABEL téves nyelvi utalásait cáfolja. Majd a freudi beszéd-szimbolika
és a normális beszéd-szimbolika különbségét taglalja. A megoldást a stílusban
látja; véleményem szerint valószínűleg tévesen.
III. Stuktúrák és elemzések
8. A struktúra a nyelvészetben (a ,,Sens et usage du terme »structure« dans les
sciences humaines et sociales" című tanulmánykötet egy fejezete, 1962). — Az aránylag
rövid lexikoncikkszerű írás összeállítja a struktúra és a strukturalizmus (a nyelvészetben)
értelmezéseit. De (i) csak 1928 és kb. 1955 között, (ii) s csak a francia nyelven (!) írottakat.
Ez a két korlátozás szépen jellemzi is Benveniste-orientálódását. Az írás még így is
hasznos lehet.
9. A nyelvek osztályozása (Conférences de l'Institut de linguistique de l'Université
de Paris, 1952 —1953). — Kritikai áttekintés. Először röviden a genetikus osztályozás,
majd hosszabban a tipológiai osztályozás kerül sorra. TRUBETZKOY indoeurópai kritériumait
és SAPIR típusait vizsgálja főként. A további problematikát ós távlatokat próbálja
érzékeltetni. — Tanulságos közlemény, de még a tipológiai ,,új hullám" előtt készült: nem
ismerheti (i) JAKOBSON 1959-i oslói előadását; (ii) az új szovjet tipológia eredményeit,
(iii) GREENBERG 1962-i nyelvi univerzália-kötetét.