Nyelvtudományi közlemények 71. kötet (1969) - MTA ...

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 467
3.2. A Nyenyec Chrestomathia (17 —119) a jurák nyelvjárások
bemutatásával kezdődik (17 — 22). HAJDÚ PÉTER felsorolja a tundrái és az erdei jurák
dialektusok közötti fontosabb különbségeket, illetőleg az egyes erdei, majd pedig a tundrái
nyelvjárásokon belüli eltéréseket.
„Nyenyec nyelvtani áttekintésünk [22 —119] — szögezi le (22) — a tundrái
nyenyecet kívánja bemutatni, a standardizált nyelvi norma, ill. az ehhez közel álló
nyelvjárások (főleg a Bolsaja Zemlja nyelvjárása) alapján."
A fonológia c. alfejezetben (22 — 8) HAJDÚ PÉTER táblázatban foglalja
össze a jurák mássalhangzó-rendszert, és a fonémák mellett a fontosabb allofónokat is
megadja szögletes zárójelben. N. M. TERESCSENKÓval szemben továbbra is fenntartja azt
a nézetét, hogy a jurákban fellelhető két hangszalag-zárhang között nincs fonematikus
különbség, ezért mindkettő ,,az egyetlen 3 fonémába tartozik, s különbségük csak arnorfonológiai
alternációkban fogható meg . ... s ennek történeti okai vannak" (23, 1. még
alább is). A jurák magánhangzó-rendszer öt fonémából (u, o, i, e, a) áll, és az äe veláris
diftongussal egészül ki (!). A Szupraszegmentális (prozódikus) hangsajátságok c. részben
HAJDÚ PÉTER kijelenti: fonológiai szempontból a mássalhangzók, valamint az o és e
magánhangzók kvantitása elhanyagolható, az a. u és i vokálisok hosszú-rövid oppozíciója
viszont releváns. A kvantitás és a hangsúly között kapcsolat állhat fenn; .,a magánhangzó-hosszúságot
a hangsúlyos helyzet következményeként is felfoghatjuk" (25).
Ezután átírási táblázat következik. HAJDÚ PÉTER fonematikus hangjelölése ugyanis
lényegesen különbözik T. V. LEHTISALO fonetikus jelölésétől és a cirill átírástól. A táblázatban
a szerzőtől elfogadott fonémák és allofonjaik szerepelnek, Minden egyes fonémánál
feltűnteti, hogy milyen jel(ek) felel(nek) meg neki LEHTISALO szövegeiben, illetve a cirillbetűs
lejegyzésekben. Az átírási táblázat értékét bizonyítja hogy segítségével lényegében
minden jurák szöveg átírható. A Fonológia a fonémák megterhelésének és elhelyezkedésének
vizsgálatával zárul. Az 1000 hangot tartalmazó szöveg alapján a szerző által elvégzett
fonématerheltségi vizsgálat igen tanulságos.
A m o r f o n o 1 ó g i ában (28 — 37) HAJDÚ PÉTER először a jurák morfémák
fonológiai szerkezetét, a szabad, illetve kötött morfémák alternációit, továbbá a szabad
ós a kötött morfémák (vagyis a tövek és a szuffixumok) kapcsolódását vizsgálja meg.
Ezt követően a sandhi-jelenséget ismerteti. A jurákban a morfémavégi ? és a következő
szabad morféma kezdő mássalhangzója közötti junktúra elmosódik. A két szó
összeolvad, de a morfémahatáron sandhi-jelenségek jönnek létre. Aszerint, hogy milyen
minőségű hangszalag-zárhang szerepel az első tag végén, a sandhi kétféle lehet: 1. nem
nazalizálható glottis-zárhang esetén a morfémahatáron zárhang vagy affrikáta keletkezik
(e hang történeti szempontból *t. *k vagy *s fejleménye), 2. a nazalizálható glottiszárhang
pedig nazalizálódik (e hang *n. *r) vagy *j hangra vezethető vissza). A szerző megadja
hogy mely jurák morfémák végződnek az egyik és melyek a másik hangszalagzárhangra.
Az igen érdekes és modern szemléletű fejezet végül a jurák szóbelseji töltőelemeket
vizsgálja meg.
A morfológia (37 — 68) az alábbi szófajokat tárgyalja: névszó (tőtípusok,
esetragok, birtokos személyjelek, predestináló személyragok, a névszó igésítése, névszóképzők:
37 — 50), igenév (participium, infinitivus. gerundium: 50—2). névmás (személyes,
visszaható, mutató ós egyéb: 52 — 4) határozószó (54 — 6), névutók (56 — 7). kötőszók
(57 — 8) és ige (tőtípusok, ragok, idők. módok, képzők: 58 — 68). Minden szófaj bemutatását
bő példaanyag és táblázatok szemléltetik.
A szintaxis (69 — 77) a mondatrészekkel és sorrendjükkel, az alany-állítmány
egyeztetésével, a tagadás-tiltás és a nyomósítás-determinálás kérdésével foglalkozik,
továbbá a jurák habeo-s ós igeneves szerkezeteket veszi sorra.
A Nyenyec szövegek (77 — 93) 13 szöveget (mesét, ill. verset) tartalmaznak,
közülük tizet maga a szerző gyűjtött Leningrádban. A szövegek általában a nyelvi
normához közeli állapotot mutatják be. A jurák chrestomathia Szójegyzé kkel
(93 — 119) zárul.
3.3. A jurák chrestomathiához hasonlóan a nála kisebb terjedelmű S z ö 1 k u p
chrestomathia (121 — 72) is először a nyelvjárásokat mutatja be, ós az északi
(tazi), középső (timi) és déli (keti) nyelvjáráscsoportok közötti, majd pedig ezen fő
nyelvjárásokon belüli különbségeket ismerteti (121 — 7).
A fonológi ában (127 — 34) HAJDÚ PÉTER a tazi nyelvjárás "(voltaképpen az
irodalmi nyelv) mássalhangzóit táblázatban foglalja össze, és hozzáteszi, hogy a középső
ós a déli nyelvjárások fonómaállománya feltehetően bővebb. A magánhangzó-rendszer
bemutatásakor megtudjuk, hogy a magánhangzók hosszúsága esetleg a hangsúly kísérőjelensége
lehet. A hangsúlyviszonyok ismertetése után közli a szerző a szelkup fonema-
16 Nyelvtudományi Közlemények