Szállási Árpád

*• R AN ci s c i BESE,
MED. DOCT. CONSIL1AIUI REG11, PílOFESSOUIS P. 0.
'"^VATrJo,^
MEDICINAE PKACTICAE
v
ntAELECTioMBus ILLIUS PUBLICIS EDITA
ritOLEGOMENA 1NSTITUTI0NUM MEDICINÁÉ
DOCTRINAM DE FEBRIBUS , ET BE INFLAMMATIONE
M'MPIIBCS CONR. ABOLPHI II A R T L EB E W.
hamar felzárkóztak a franciákhoz.
Hozzájuk a Burg szomszédsága fáziseltolódásban
volt, amelyet aztán az
„uj bécsi iskola hamar és elég látványosan
ledolgozott.
Ilyen mércével mérve Török
pesti tanárai még a 18. században éltek.
Az alaptantárgyak közül Csausz
FKANciscuM BENE JÜN .
Márton az anatómiát adta elő; egy
" KDḎ0CT - ~ szerény, kötelező doktori disszertá-
~ "' - // ció, valamint jelentős vagyon maradt
utána. Javára szól, hogy az utóbbit a
TOMUS PRÍM US
hazai tudományok fejlesztésére hagyatékozta.
Az egyetemnek valószí­
PHACTICAE,
GENERATIM.
nűleg ebből több haszon származott,
mint jelentéktelen közlemények garmadából.
PESTI NI. 1833.
Bene Ferenc híres tankönyve Visszatérve a tanárok bemutatására,
az emlékíró Doleschall Gábor
a botanikus Sadler professzorral szemben biztosan elfogult. Egyszerűen
„magyaifaló" jelzővel illette (18). Mint említettük, két évfolyammal járt
Török József fölött, így élményeik is hasonlóak lehettek. Debreceni diákként
a magyarságára legalább olyan érzékeny volt, mint miskolci társa, de ő
ilyesmire nem emlékszik vissza. Sőt pár esztendő múlva, amikor a Királyi
Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei első kötetét szerkesztette,
Sadler József megírta bele a magyar botanika addigi történetét. Aki honfitársait
gyűlölte, nem tudta volna ilyen őszinte lelkesedéssel megírni -
Korvin Mátyás tudós udvarától Melius Juhász Péter kálvinista püspök
Herbáriumáig, valamint a két Bejthe tiszteletes tiszteletére méltó fűvészkedéséig
- a hazai botanika kezdeti históriáját. A fiziológus Schordann Zsigmond
(1794-1862) ugyancsak nem vert nagy hullámot szakterülete
felületén, de ne feledjük: F. Magendie és J. Műller kortársa volt. Csausz
tanártársához hasonlóan legalább alapítványával szolgálta utódait. Doleschall
vitriolos hangnemét Török nem visszhangozta, űgy látszik másképp
élte és ítélte meg. Ami a kémikus Schuster János komikus adom ázásait illeti,
az olykor lehet a jó előadás titka is. Szakterületét biztosan jól ismerte, erre
vall többek között a bibliográfiákban nem olvasható Chernia elementáris
című műve (42). Az is sokat mondó tény, hogy a zseniális Kitaibel Pál őt
kérte szerzőtársul a kétkötetes balneológiai munkájához (28). A kor szellemében
szintén tudományos űj szavakat gyártott, noha a magyar nyelv sem
volt erőssége. A név nélkül megjelent (1829,1845) „Gyógyszerek árszabása"
az orvostörténészek szerint az ő munkája, s az nem terminológiai
szempontból avult el évtizedek múlva. Legfőbb bírálója az ugyancsak
11