Szállási Árpád

nemzetőrök orvosi ellátása eltérő volt. E kétirányú érdekeltségben teremtett
egységet Stáhly íngácz tanár, tábori főorvos. Öregen (elmúlt 60 éves) és
betegen járta a fővárost és környékét, kereste a kórháznak megfelelő épületeket,
szervezte a berendezést Gondoskodnia kellett gyógyszer- és kötszerellátásról,
sebészi műszerekkel ellátott táskákról, a betegszállító szerek
frontmögötti útvonalának megszervezéséről, szinte mindenről, ami akkor
összefüggött a korszerű hadi egészségügyi ellátással. Stáhlyn tehát semmi
nem múlott. Annál inkább a megváltozott hadi körülményeken. Mint ismeretes,
Windischgratz tábornok seregei december végére már annyira behatoltak
az ország közepébe, hogy a Kossuth-kormány Debrecenbe
kényszerült átteni a székhelyét Az ország legvédhetetlenebb városába. A
bankjegynyomdát, a ruhabizottmányt, a fegyvergyári felszerelést és lőszerkészletet
Szolnokig vasúton szállították. A Tisza balpartján a sínpárok,
valamint a szerelvényt elbíró híd még hiányoztak, így a nagykunsági szikes
rónán át csak nehezen lehetett tovább haladni. A vendégmarasztaló sár
szerencséjükre már kőkeménnyé fagyott, hókupacok még nem torlódtak
áthatolhatatlan akadályokká. A homályban is viszonylag messze ellátható
tájon egyedül a szél támadásaitól kellett tartaniok. Elkeltek a „kutyakaparó"-szerűí
pusztai csárdák, megteltek a kisnemesi porták; a menetet megelőzte
híre Debrecenben. Porosziay Frigyes városi polgánnester a január 3-i
közgyűlésen ismertette a kormány rendeletét. Két nap múlva már megérkezett
a képviselők kisebb-nagyobb csoportja. Előbb a városháza előtti térre,
majd onnan szállásolták szét őket. A civisvárosnak ekkor kb. 30 ezer lakosa
volt, hozzájuk özönlött kb. ötezer fős menekült sereg, főleg a Piac és Mester
utcai városkapun keresztül. Nem mintha a belvárost védő sáncrendszer
áthatolhatatlan lett volna. A város vendégeinek száma azonban ezzel még
nem merült ki. Februárban már öt áMandó tábori kórház működött itt. A
kórházakban ápoltak létszámáról készült rendszeres naponkénti kimutatások
szerint egy januárvégi napon például 274 volt a kórházi ápoltak száma,
a kórházon kivül kezeitekké pedig 150. Egy másik, februári kimutatás
szerint a kórházak parancsnoka 215 tentfekvő beteget jelentett, magánszállásokon
ugyanakkor 84 embert gyógyítottak (11). A fenti kimutatások
Obonyai (Spaczek) János főorvostól származnak. Oklevelét ugyan 1846-
ban szerezte, de a nemzetőrség felállítása után egyike azoknak, akik sebésztudori
előadásokat tartottak a hadbavonuló önkénteseknek. A fővárosban ezt
a legmagasabb szinten Balassa János tanár művelte. Az ambiciózus Obonyai
hamar felkeltette Kossuth figyelmét, s 1848. december 17-én kinevezte a
Károly laktanya központi tábori kórházába igazgató főorvosnak. A Kossuthkormányt
a Tiszántúlra sem a beteg Stáhly főorvos, sem az óvatos Sauer
professzor nem követte, így annál nagyobb szerep jutott a kormányzó
feltétlen bizalmát bíró fiataloknak (62).
A honvédelmi minisztérium VIII. ügyosztályának vezetője átmenetileg
Töltényi János orvos-százados lett, a Debrecenbe költöztetett, illetve ott
59