Szállási Árpád

Az én, Doliányabáldó a szabadságiarc alatt tábori kórházként működött
A tavaszi hadjárat eseményeit-sikereit aligha lehetne Tőrök József
leveleiből rekonstruálni. Pál bátyját a trónfosztásról sem értesítette, március
15-e első évfordulójáról szintén elfeledkezett megemlékezni. Pedig legjobb
barátja, hűséges híve, önzetlen hitelezője (talán az egyetlen!): Könyves Tóth
Mihály méltatta a Nagytemplomban. Majd május 4-én a következő pár sort
menesztette a fővárosba:
„Kedves Bátyám!
Itt küldöm Nyáry Pál űr által a régi adósságom felét t. i. 500 ötszáz
p.ftot reményivé, hogy a másik ötszázat is nem sokára visszatéritendem.
Árra kérlek, hogy mihelyt ezen összeget kezedhez vetted,
azonnal tudósíts a postán a kézhez vételről, minthogy a posta már
most viganjár lefele! Á tavali kamatot is remény lem nem sokára
kifogom csinálni. Most pedig Isten áldjon meg mindnyájatokat
kívánunk szivünkből s maradok
szerető öcséd Török József 9
A levél több szempontból is érdekes. Török erősen a Nyáry köré
csoportosuló béketáborhoz húzott valószínűleg. Különben aligha véle küldte
volna a fővárosba nehezen megszerzett forintjait Továbbá: Nyáry Pál
május első hetében Pesten járt, valószínűleg nemcsak „magánügyben".
Végül a Török testvérek főleg egymással szemben éreztek adósságot.
Szinnyei szerint a nevezett „1849. jan. 1-től április végéig a tanítás
szünetelvén két tábori kórházban mint főorvos működött" (46). Sem levelei,
61