Szállási Árpád

kozta. Pedig akkor sem állott jól anyagilag. Praxisra alig maradt ideje, az
Orvosi Tár (a továbbiakban: O.T.) viszont „önellátóként" tudott talpon
maradni. A szerkesztő Bugát és a kar között nem volt felhőtlen a viszony,
ezért az első magyar nyelvű orvosi fórum a nemzeti érzelmű orvosok
szívügye maradt. A negyvenes évek első felében Balassa-cikkel nem találkozunk,
Sauer tanáréval is csak elvétve. Paradox módon éppen a magyar
érzelméről egyáltalán „nem híres" Tognio tanáréval még a leginkább.
A következő, tehát 1846. évben az előző folyam 110 inkább rövidebb,
mint hosszabb cikkeinek száma 80-ra csökkent. E sorok írójának külön
érdekes a „Szabadill-festvény rüh ellen" című cikke. (Bulletin de Thérapie,
1845. O.T. 1846. IX. 10. 160.) Ebben a kezelésben magam is részesülni
kényszerültem, mert a rühes ló kezelése közben megkaptam. A disznózsírban
elkevert por bőrbe dörzsölve rettenetes égető érzést okozott. Kellemetlenebb
volt, mint az alapbetegség keltette viszketés, de végül gyógyulást
eredményezett.
Messze érdekesebb „A gyermekágyi lázról" (Lancet 1845. O.T. 1846.
X. 5. 77-79.) szóló közlemény, 1845-ből: „Waddy a rendes hagymázos vagy
gyermekágyi láz okát valami méregben keresel, melly vagy a testben képződött,
vagy kívülről jutott abba, s kártékony hatását mind a gyermekágyi
állapotban, mind pedig azon kivül is megteszi". Waddy a lényegre tapintott,
de nem került kellőképp a köztudatba, mint két évvel később a Semmelweis
Ignácé!
Másik érdekesség az indiai kenderről írott cikk: „Egy illyetén szert,
melly amaz óhajtott hatásokban a mákonnyal osztozik, a nélkül, hogy annak
kellemetlen hatásait előidézné, úgy látszik az indiai kenderben találták föl".
(Méd. chir. Transact. O. T. 1846. X. 25., 395.) A brit Cleidinning vizsgálatai
alapján, különösen a tüdőbetegeknek jobb mint a mákony, de annak hasfogó
hatását nem pótolja. Az is megtudható, hogy a hörghurut és hökhurut nem
tévesztendő össze. Ez utóbbi: tussis convulsiva, azaz a szamárköhögés.
Török örök témája a szifilisz és annak változatos kórképe. Ricord
véleménye mindig a mérvadó, noha doktorunk nem venerológus. A Brigiikor
leírása itt már klasszikus.
Az Orvosi Tár szolgálatában utolsó év: 1847, közel 100 ismertetéssel
A Chinoidin gyógyhatása (Leibigs Annalen der Chemie und Pharmacie et.
Oestr. Wochenschrift, O. T. 1848. XI. 5., 71-71.) a maláriánál nemcsak
tapasztalati, hanem kémiai alapokon, cikk jelent meg "A szülészeti fogó
használatáról" (Monthly Journal 1846.0. T. 1847. XI. 4., 56-58.), valamint
az információ térben is kitágul.
Ilyen az „Adalékok Brasilia gyógyszertanához" (Times, O. T. 1947.
XII. 20., 318-319.), valamint a „ Tatár népszer a szülészi folyamat meggyorsítására"
(Med. Zeitung Russlands 1847.11.0. T. 1847. XII11., 176.). Ha
a jurta-sátor szőnyegén a vajúdás elkezdődik, a kint tartózkodó férj puská-
47