Szállási Árpád

Közben a szakmai publikálást sem hanyagolta el, de egyre kevésbé a
fővárosban.
Markusovszky hetilapja az 1863, évi 31. számában hozta az utolsó
cikkét nem elvi okokból. A csoda, hogy eddig volt rá ideje, A közlemény
címe: 99Áz orr, ajak s láb-ujjpercek heveny folyamatu üszkösödése 9 (38).
Tulajdonképpen székfoglaló értekezés szövege volt ez a Budapesti Orvosegylet
június 13-i gyűlésén. Eset-ismertetés, amelynek okát végül nem
sikerűit tisztázni. Mai szemmel szokatlan, hogy a páciens teljes nevét,
lakhelyét, foglalkozását kiírták. Jelen esetben Szathmáry Károly 16 éves
kollégiumi diákét, akinek valami rejtélyes kór folytán a címbeli defektusai
következtek be.
Balassa tanár ekkor már valóban világhírű „képlő" azaz plasztikai
sebésznek számított, ezért érthető, ha a hiányzó arcfeliiletek lehetséges
pótlására őt kérte fel a debreceni tanár-tisztelője. A dolgozat biztató eredménnyel
kezdődik, különben a kórképből kórbonctani szembesülésre következtetnének.
A klinikai kép kétségtelenül negyednapos váltólázzal
kezdődött, már jóval korábban. A következmény hatalmas lép- és májnagyobbodás,
majd arc- és végtagvizenyő. A kezelés tüneti: vízhajtónak gyűszűvirág-főzet
(digitális), az adagolás megjelölése nélkül Aztán a szokásos
hashajtás glaubersóval, aloe-kivonattal, nem kis meglepetésül „rudnói labdacsok"
(massa pilul. Ruffi). A rudnói „csodadoktomak", valójában egyszerű
plébánosnak már akkora hímeve volt, hogy nemcsak a nagybeteg Madách
Imre, de a debreceni orvostanár is igénybe vette készítményét (32). Átmeneti
javulás után a kollégiumi kórszobában társai sárgának találták. Erre hánytatónak
borkő és ipecacuanha-gyökér forrázat keverékét kapta. A meglepetés
másnap következett be: a homlokon, arcon, füleken, orron és lábujjakon
előbb sötétvörös, majd fekete elszíneződés lépett fel. Fájdalom nélkül, újra
kezdődő lázzal. A kollégium orvosa konzíliumot tartott felette, az elszíneződést
orbáncnak tartották. A kezelés ujabb ipecacuanha-adagokkal folytatódott,
s ezúttal első ízben kinahéj-főzet kiegészítésével. Utólagos vélemény,
hogy ezzel kellett volna kezdeni. A láz lassan alábbhagyott, s a faecetes
borogatásra az addig feketéző foltok mumiaszeraen üszkösödni kezdtek. A
megtámadott részek demarkálódtak, a kőkemény képződmények leváltak,
így veszítette el a felső ajkát a porcos orr egy részével együtt, valamint az
alsó ajak balfelét, a balláb 3-4. ujjpercét. A destruktív folyamat ezzel
megállott, így került reparációs célból a Balassa-klinikára. Tőrök tanár
lelkiismeretesen áttanulmányozta a szakirodalmat, felvetődött a lupus erysipelatíca,
scrofulosa, heipetica, syphiütica maligna lehetősége közül bármelyik,
de dönteni nem tudott. Egy tény, a beteg életben maradt. Hasonló
eset még ma is próbára tenné a klinikust. Nagy érdeme volt a kollégiumi
kórház „korszerű kiépítésében" (1).
Az 1864-es esztendő történéseit szintén leveleiből rekonstruálhatjuk.
75