Szállási Árpád

főváros, így igyekeztek egymással minél „lazább" kapcsolatot fenntartani.
A medicinán belül a légkör 1857-ben, az Orvosi Hetilap megindításával
kezdett enyhülni. Markusovszky-ék fórumának a kővetkező évfolyamban
már balneológíai tárcát olvashatunk Török Józseftől (36). Ez a híres évfolyam,
amelyben Semmelweis először jelentkezett. A vékony első próbakötet
sikere után kezdtek cikkeket küldeni a vidékiek. Kun Tamás Borsod megyei
főorvos azt találta írni, hogy egyetlen iblany (jód) tartalmú gyógyvizünk a
cigelkai. Erre Török, mint a balneológia korifeusa, tucatnyit sorolt fel.
Ilyenek: az ugodi sós forrás, Lippik, Alap, Vízakna, Mehádia. Nendtvich és
Tognio tanárok vegyelemzése szerint.
Török tanár az akadémiával is felvette a kapcsolatot. A Magyar
Akadémiai Értesítő 1858. évfolyamának 313-318. oldalán megjelent az
„Értesítés a Kába-Debreceni lebkőről" című értekezése (55).
Előbb ismerteti a meteoritekre vonatkozó történeti adatokat. „A lebkő"
1857. április 15-én este 10 órakor esett le és másnap Szilágyi Gábor
nevű gazda találta meg, amikor álmából egy mennydörgés-szerű zaj ébresztette
fel. A fénycsóva Földes község felől jött. A kabaiak aranyat, vagy
ezüstöt véltek benne felfedezni, ezért egy darabot letörtek belőle. A mennykövet
eredetileg 7 fontosnak tartották, de mire a debreceni kollégiumba,
Török professzor elé került, már csak őt és fél fontot nyomott. A képe három
helyzetben mellékelve. A meteor oldalról tekintve cipőhoz hasonlít. Külső
kérge fekete, felső domború felületén a kúp alakú központi részből sugarasan
kígyózó kiemelkedések és mélyedések indulnak ki. Belső alaptömege
sötétszürke, földes törésű, törékeny, könnyen szétmorzsolható, fehér színű
és olivához hasonló szemcsékkel, köles-borsó nagyságú fekete golyókkal.
Színtelen kristályos fekete, üreges belsejű ásványokból állnak ezek. Porrátört
anyagát a mágnes vonzza. Vegyelemzését Nendtvich tanár végezte el.
Sósavban könnyen oldódó szilikátok keveréke (magnesiumvasoxydul), továbbá
kobaltot és nikkelvasat tartalmaz. Található tenne még krómvas,
amorf szén, sőt szerves szénhidrogén-vegyület, amely földi viaszhoz hasonlít.
Korai dokumentum a bolygónkon kívüli szervesvilág lehetőségéről.
Közleménye ^Sitzungberichte der math.-maturw. Classederkais.Akademie
XXXI. kötetében, valamint a Poggendorf Annalen X. tónusában is megjelent,
vagyis nem kis feltűnést keltett. Az Új Magyar Múzeum 1858. évfolyamában
adalékot közölt hozzá.
Az Akadémia rendes tagjává eddigi érdemei alapján 1858. december
15-én választották. Avató értekezésének címe: Debreczenföldtani viszonyai,
az artézi kútfúrások rétegei szerint Az Akadémiai Értesítő 1859. évfolyamának
3. füzetében, 1 színes melléklettel jelent meg (57). A fúrási mintákat
312 láb mélységig elemezve az alábbi eredményekre jutott: a földrétegek
édesvízi lerakódásokból erednek az alluviális korból. A felrakodás vastagsága
300 láb, ilyen méretű csak a legnagyobb folyók (Nilus, Ganges,
70