Szállási Árpád

elsősorban vizsgáznia, mert Hermán Ottó kegyelmet nem ismert a pontatlanságban.
Doktorunk legnagyobb elismerése, hogy az ő kritikáját elkerülte.
A belső címoldalon Bugát szép szakállas portréját az a Rohn készítette, aki
korábban Török balneológia! metszeteit. Ez a kötet különben is tudománytörténeti
kuriózum. A XI. nagygyűlés akadémikus tagjait, köztük Török
Józsefet Arany János titoknok, valamint báró Eötvös József másodelnök
üdvözölte. Az orvosi kar részéről pedig Balassa János. E kötetben ismertette
először Jedlik Ányos „Á fény találkozási készülékről" elnevezésű instrumentumát,
amely egy elmés tükörrendszer segítségével napsugarak híján is
képes kőolajlámpa lángját kivetítve éles fényt előállítani. Ugyancsak izgalmas
Hermán Ottónak az erdélyi pókféleségek ismertetése, valamint az
archeológussá vált Arányi Lajos orvostanár „ Vajda-Hunyad várának hajdani
és jelen állapotát" bemutató magyarázó 15 gyönyörű táblája (7).
A magyar orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban tartott
1867. évi XII. nagygyűlésének kötet-szerkesztői: Batizfalvy Sámuel és
Rózsay József. Török professzor ezúttal a hártyaröpűek (Hymenopterák)
családját lajstromozta. Ali família 112 tagjának sem a latin, sem a népi neve
nem hangzik ismerősen. Ehhez igazi bogarásznak kell lenni.
Ha az előző kötet kuriózum, ez pedig tudománytörténeti szenzáció.
Ebben jelent meg először Jedlik Ányosnak a „Csöves villamszedő" című
tanulmánya, amely a katódcsövek egyik ősének tekinthető. Képletei előttünk
imponálóan követhetetlennek.
A magyar orvosok és természetvizsgálók Fiúméban tartott XIV. nagygyűlése
még az előző színvonalat is fölülmúlja. Igaz, ebben búcsúztatták el
a kor legjelentősebb hazai sebésztanárát, Balassa Jánost, viszont itt mutatta
be Jedlik Ányos a „ Villamdelejes keresztrezgési készülék" általa szerkesztett
példányát, amely a dinamóelvét magába rejtve porosodott egy szertári
polcon, míg a Siemens-cég világszabadalmat csinált belőle (9).
Török tanárnak is ez a legjobb nagygyűlési éve. Az orvosi szekcióban
ismertette „A császármetszés egy esetét", amelyet 1865. nov. 13-án végzett
el Hegedűs Károly és Űjházy Károly sebészmesterek közreműködésével.
Ahogy írta, nemcsak a medence, de a helyiség is szűk volt.
A deformált medence miatt még a szülőnyílásba is csak egy ujjal
lehetett behatolni. Még a darabolás is lehetetlenné vált, így egyedül a
császármetszés kockázata maradt. Annak is a közép, sectio cesarea média
változata. A lecsupaszított méhen keresztül sikerült a magzatot kitapintani,
így biztos volt, hogy a lepény nincs az elülső falhoz tapadva. Majd a fal
átvágása után így folytatta: „alig emeltem ki a kisdedet a méh üregéből s
azonnal jelenté első siró szózatával, hogy él s hogy ő is egyike a állam
polgárainak. Leirni, vagy szóval tolmácsolni lehetetlen azon megragadó
érzületet, mely egy életnek ilyentén rögtönös és kétségbevonhatatlan megmentésével
az ember valóját elfogja. De nem lehet ilyenkor az édes rezgés-
80