Szállási Árpád

Majd Sommerville szerző után közölte, hogyan kell „szarvasrozs",
vagy anyarozs kivonatával a mola-terhességet kiüríttetni. (Edinburgh
Monthly Journ. of med. Science 1843.)
Az 1844. 9. számában olvasható: „Mikép lehet a genyképü taknyot a
genytől megkülönböztetni?" A kérdésre ugyanis „Dr. Gruhy Dávid honunk
fia párizsi gyakorló orvos" válaszolt. A genyképü takonyban (mucus purulentus)
salétrom- és sósav hozzáadásával finom fonalak keletkeznek, tiszta
genyben ez a fonalképződés nem következik be. (Canstatt Jahresbericht
1843,11. Heft.)
Az előző szaklap ugyanazon számában a gombás betegségek kórbonctanát
tárgyalták. Megemlítik a tüdőkben a fonalgombákat. A favus már
Gruby nevéhez kötődik. A cukros hugyárban (diabetes mellitus) szintén
gyakori, megtalálható az ember legfontosabb szerveiben. Mai szemmel is
kitűnő diabetológiai megfigyelés.
Nálunk is kezd kialakulni a kórbonctani szemlélet. Az 1844, V., 11.
számában Rokitansky azon megfigyeléseit igyekszik az Albers tanáréval
összevetni, mintha oly betegségek, mint a gümőkór és rák kizárnák egymást.
A pro és kontra érvek mellől hiányzik a mikroszkópos kép. (Canstatt
Jahresbericht 1843, Albers über path. Anatomie) Rokitansky krázis-tana
viszont nem elég meggyőző.
Érdekesek a terápiás beszámolók, pl. a Matico nevű „fanyar szer"
sikeres alkalmazása vérzéscsillapításra. Vagy a „sósavas könleleg" (murias
ammóniáé) succus liquiritiae hozzáadásával az alkoholos gyomorbajra.
(Hufelands Journal 1842.) A hüllők előfordulása az emberi belekben viszont
a fantázia birodalmába tartozik, pedig tekintélyes német professzorok írták
le. Állítólag egy beteg leányka hosszú szenvedés után gyíkot okádott volna
ki. A korszellemhez ez is hozzátartozott
A „másfélszénsavas vaséleg" (sequicarbonas feni) tetanus ellen állítólag
14 napos kezelés után eredményes volt. (Provinc. med. Journal et
Schmidt Jahrbücher 1844.) Semmi garancia, hogy ez valóban klasszikus
tetanus lett volna, de a gyógyítás sikerélményét nem lehet tőlük utólag
elvitatni.
A „rezgőrj" nem más, mint a delirium tremens. Megszüntetésére
Scharm szerint a Liqu. Ammon. succin. oldata a legalkalmasabb. (Caspers
Wochenschriftl843.)
Török doktor recenzióival a szakma minden területét végigpásztázta.
Sichel tanár tanulmánya nyomán ismertette a zöldhályog „kórokait".
(Annál d'Ocul. 1842. et Schmidt Jahrbücher 1844.)
Érdekesebb megállapítások: a visszeres torlódás következtében az
edényhártya zöldes színt nyer, de nem optikai csalódás, hanem a lezajlott
folyamatok következménye. Ideges fejfájásnál gondolni kell rá, mindkét
37