Szállási Árpád

akkori legnagyobb, egyben legtiszteltebb ellenségét jó messzire, a délafrikai
partok közelében lévő Szent Ilona szigetére száműztek, szinte indokolatlanul
erős katonai biztosítással. Onnan még egy fiatal és egészséges katonai
lángelmének is nehéz lett volna megszökni, nem a gyógyíthatatlan betegsége
tudatában szenvedő hadvezérnek. Lonwood helyiségbe lassan érkeztek az
európai hírek, de az érintett már nem is volt rájuk kíváncsi. Szüntelen
gyomortáji fájdalomról, étvágytalanságról, hányingerről panaszkodott. A
beszámoló szerint Napóleon jobban ismerte (nemcsak betegként) saját baját,
mint orvosai. Az angol kormányzó azzal akarta (jó értelemben) bizalmát
megnyerni, hogy a korzikai származású Antomarchi doktort rendelte mellé.
De a, jds káplárnál" ez nem számított. Hangoztatta, hogy családjának szinte
minden tagja gyomorbajban halt meg, s ő sem lesz kivétel. Az angol doktor,
akit Napóleon jobban kedvelt, (nyilván nem tételezte fel, hogy „beépítették"
mellé) feljegyezte, hogy az ex-imperátor mindig azt emlegette: „ah! mon
pylor - mon pylor". A zseni még ebben sem tévedett. Boncolásnál a gyomor
teljes beszűrődése a pylorusból indult ki, ahol a rákos fekély perforált, de a
hashártya hozzátapadt és nem közlekedett a hasüreggel. A brit doktor viszont
a még élőben „gastrohepatitist" állapított meg, de a záradékra nem ez került.
A későbbi „mérgezési verzió" itt fel sem merült. Sőt, amikor egy angol
őrmester méltatlankodott felettesei részvéte miatt, Sir Hudson Lowe kormányzó
a következő szavakkal utasította rendre: „igen, ő Angolhon legnagyobb
ellensége vala, s az enyim is: de én mindent megbocsátok neki. Olly
férfiú halálánál mint ő volt, nem táplálhat az ember más érzelmet keblében,
mint a legmélyebb fájdalom és bánat érzetét"(39).
Következő beszámolója G. W. Scharlau aforisztikus észrevételei a
hártyás torokgyíkról. A diphteria faucium kóroktanáról még logikusnak vélt
elképzelések sem voltak, klinikumról annál inkább. Pl. ritkán terjed túl az
utolsó porcgyűrűn és a hártya nem lehet egyedüli oka a halálnak. Hiszen
hártya hiányában is lehet végzetes. Már állatkísérletekből tudták, hogy a
légzés és a kóboridegek (n. sympathicus) között szoros az összefüggés,
valamint a gerincagy, mint a légzés ,Jcútfője" olyan ártalmakat szenved,
melyek légzésbénuláshoz vezethetnek. Belsőleg célszerű a kénsavas rézéleg
(cupr. sulf.) adása, külsőleg a járulékos idegre mustártapasz. Végső esetben
piócák, hánytatás. Hátha kiöklendi a krupot. A légcsőmetszést még diftériánál
nem alkalmazták. (Caspers Wochenschrift, 1842.) Az egyoldalú érdeklődés
elkerülésére a következő forrása már francia. Címe: „A
lágyéksérvekben található életművekről. Miként különböztetjük meg a lágyéksérvek
különféle nemeit?" (Annál, de la Chir. franc. 1842.) A nagy
párizsi iskola: Velpeau, Scarpa, Chopart és Desault után osztályozva:
1. A vékonybél más belekkel és a cseplesszel együtt megjelenik vagy
mindkét vagy főleg a jobboldalon.
2. A cseplesz vagy magányosan, vagy a vékonybelekkel együtt türemkedik ki.
3. Ritkán a vakbél is megjelenik a sérvkapuban.
31