Szállási Árpád

Török további tanszéki próbálkozásában érdekes ellentmondás található
Hőgyes Endre és Győry Tibor állítása között. Hőgyes szerint első
sikertelen „pályázatának mégis volt annyi eredménye, hogy az akkori protomedikus,
Stáhly Ignácz által felszólittatott, hogy készüljön a diaetetikai
rendkívüli tanszékre, melyre öt kinevezni óhajtja. Az akkori helytartó-tanácsnál
azonban, mely az egyetemet katholikus jellegűnek tekintette, azt sem
bírta keresztülvinni" (27). A zseniális kutató tehát az érintett változatát
fogadta el. Győry Tibor szerint viszont: „Schedel Ferenc 1846-ban az
egyetemi könyvtár igazgatójává neveztetvén ki, lemondott az ép- és hosszélettan
(diaetetika és makrobiotika) előadásáról s amidőn ezt a kari igazgató
közhírré tette, e rendkívüli tanári állomásra hárman folyamodtak: Oszovenszky
Károly, Török József és Wagner János doktorok. Stáhly, mint kari
igazgató 1846. szept. 26-án mondott véleményt róluk, magasan kiemelve
közülük a 35 éves komáromi születésű, evangélikus Wagner Jánost, aki ekkor
már a budapesti kir. Orvosegyesület alelnöki tisztét töltötte be. Stáhly
melegen méltatta úgy szorgalmát, mint a buzgalmát, melynek nála igen
szerény modorral és észrevételt nem szenvedő jellemmel ékesítve találtatnak,
s mielőbbi kinevezését kérte, nehogy a közhansznu tanszék továbbá
árván maradjon. A felség 1847. jan. 26-án kinevezte Wagnert (24).
Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy mind Hőgyes, mind
Győry tiszántúli kálvinista ivadék volt, ugyanazt a jelenséget mégis kétféleképpen
ítélték meg. Egy biztos: Török letett arról, hogy a fővárosban
tanszéket kapjon, noha a Wagnerre jellemző erényeket róla is el lehetett
volna mondani. Stáhly viselkedésének eltérő volta inkább az érdekes, ott
viszont nem zárható ki, hogy valóban az akkori helytartó-tanács véleményét
vette figyelembe.
Török József azonban az Orvosi Tárnál, valamint a Kir. M. Természettudományi
Társulatnál változatlan erőfeszítéssel dolgozott. Nem tudni
mennyi lehetett ebben „a csak azértis megmutatom" dacossága! Egy biztos,
az Orvosi Tár 1845-1847 közötti három évfolyam cikkeinek a címlistája a
függelékben megtalálható. Termékenysége, sokoldalú elméleti és gyakorlati
érdeklődése lenyűgöző. Ismét érdemes idézni Hőgyes megállapításait az
akkori viszonyokra. „A müveit külföldön már a harmincas évek folyamán
nagy lendületet vett ez az irány az orvosi és természettudományok fejlődésében.
A francia, angol, német folyóiratok ez országok laboratóriumaiból
nagy chemiai,physikai, anatómiai, physiologiai és kór tani felfedezések hirét
hozták hozzánk is, melyekből előrelátható volt, hogy a természetbölcselet
uralma, mely a hivatalos tankönyvek és azok szellemében történt tanítás
folytán gyökeret vert a magyar természettudományi felfogásban, nemsokára
megszűnik e szakokra és az ésszerű kutatás iránya foglalja el a transcendentalis
helyét, egészséges philosophiai gondolkodást honosítva meg az
aprioristikus és ideális speculatiok helyett. Literátus műveltségű tanáraink
és orvosaink érezték, tudták, hogy az orvosi tudományok a mindig szaporodó
45