2. hét: Az alakváltozás fogalma, kis és nagy alakváltozások ...
2. hét: Az alakváltozás fogalma, kis és nagy alakváltozások ...
2. hét: Az alakváltozás fogalma, kis és nagy alakváltozások ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Bojtár-Bagi: Mechanika MSc gyakorlatok anyaga Második <strong>hét</strong><br />
∂u ∂v<br />
lehetnek. Például a középsíknál (Y = R esetén) számított első deriváltak közül <strong>és</strong><br />
∂X ∂ Y<br />
nulla <strong>és</strong> -2 (!) között változhat, de a másik két derivált is igen <strong>nagy</strong> lehet: u ∂<br />
nulla <strong>és</strong> egy,<br />
∂ Y<br />
∂v<br />
pedig nulla <strong>és</strong> -1 közötti változhat.<br />
∂X<br />
Fontos emlékeztetnünk arra, hogy a Green-Lagrange-tenzor elemei közvetlenül nem<br />
használhatók fel a megváltozott hosszak számítására, hiszen eredetileg hossznégyzetek<br />
különbségének jellemz<strong>és</strong>ére alkották meg őket, némi átalakítással azonban a „valódi”<br />
hosszváltozás is meghatározható belőlük. Például ebben az „egydimenziós” feladatban (az<br />
egyszerűség kedvéért indexek nélküli változókat használva) a Green-Lagrange-<strong>alakváltozás</strong><br />
az eredeti definíció alapján (itt l az új, l 0 pedig az eredeti hossza egy egydimenziós elemnek):<br />
l − l<br />
E = .<br />
2 2<br />
0<br />
2<br />
2l0<br />
Ha (tetszőleges értékű nyúlásra) egy „hagyományos” mérnöki <strong>alakváltozás</strong>t<br />
l − l0<br />
ε =<br />
l0<br />
módon definiálunk, akkor az első képletből kifejezett l értéket a másikba helyettesítve a<br />
következőt kapjuk:<br />
ε = 2E + 1 − 1.<br />
Ennek segítségével már meghatározható az új hosszúság a kezdeti érték felhasználásával:<br />
l = l 1+ ε = l 2E + 1 .<br />
( )<br />
0 0<br />
Nézzünk ennek bemutatására egy numerikus példát az előbbi, hajlított lemezcsíkra kapott<br />
eredmények felhasználásával. Legyen például L = 30 cm, R = L / π = 9,549297cm<br />
, a<br />
vastagság pedig: t = 2 mm. Számítsuk ki a Green-Lagrange-tenzor felhasználásával a<br />
„külső”, domború felületr<strong>és</strong>zhez (h = +1 mm) tartozó új hosszúságot. Maga a GL<strong>alakváltozás</strong><br />
az adott numerikus értékekkel:<br />
2<br />
h 1 ⎛ h ⎞<br />
EXX<br />
= + ⎜ ⎟<br />
R 2 ⎝ R ⎠<br />
A mérnöki <strong>alakváltozás</strong>:<br />
1 1 ⎛ 1 ⎞<br />
= +<br />
95,49297 2<br />
⎜<br />
95, 49297<br />
⎟<br />
⎝ ⎠<br />
= 1,05268 ⋅10<br />
ε =<br />
A külső felület új hossza:<br />
−2<br />
2E + 1 − 1 = 1,0472 ⋅ 10 .<br />
l = L 1+ ε = L 2E + 1 = 303,14159 mm .<br />
( )<br />
Ez az érték könnyen ellenőrizhető, hiszen π -vel elosztott értékének egyeznie kell az eredeti<br />
sugár +h-val megnövelt <strong>nagy</strong>ságával:<br />
l<br />
= 96, 49297 mm<br />
π<br />
vagyis a számítás helyes volt.<br />
⇔ R + h = 96,49297 mm ,<br />
b./ Számítsuk ki most az Almansi-Hamel-féle <strong>alakváltozás</strong>tenzort! <strong>Az</strong> előadáson tanult<br />
definíció az Euler-koordináták segítségével:<br />
1 1<br />
1 ⎛ u<br />
−T − ∂u ∂ i j ∂uk ∂u<br />
⎞<br />
k<br />
e = ⎡I -F F , vagyindexes jelöl<strong>és</strong>sel : ei<br />
j<br />
2 ⎣<br />
⋅ ⎤<br />
⎦<br />
= ⎜ + − ⎟ .<br />
2 ⎜ ∂x j ∂x i ∂x i ∂x<br />
⎟<br />
⎝ j ⎠<br />
6<br />
2<br />
−2<br />
.