rain man esőember

Susanna továbbra is elszántan csóválta a fejét. Nem tudta pontosan,
miről van szó, de azt igen, hogy rettenetes hazudozás folyik,
legalábbis annak alapján, amit hallott. Három hete fültanúja volt
annak, hogy Charlie Babbitt készül valamire – kénytelen hallani,
amilyen közel áll egymáshoz a három íróasztal, és amilyen hangon
Charlie a telefonba beszél –, de ő nem akart benne lenni, tudni sem
akart róla. Azért vették fel, hogy Olaszországgal tartsa a kapcsolatot,
mivel olasz volt, és folyékonyan beszélte a nyelvet, de semmi több,
ennyi köze az egészhez. Bár a lelke mélyén érezte, hogy nem csupán
ennyi, mert nagyon erős szálak kötik Charlie Babbitthez. Charlie
igényt tart rá, és jogos igényéről Charlie csak ritkán mond le.
Charlie ráérősen végighúzta a kezét Susanna dús, göndör, fekete
haján, és a hangja még mélyebb színezetű lett.
– Kérlek! Szükségem van rá – mondta gyengéden.
Ez az, amivel Charlie mindig hatni tudott rá, és most is kezdi
levenni a lábáról. Susanna haragudott magára, hogy hagyja, mérges
volt Charlie-ra, mégis odafordult a telefonhoz, és felvette. Megint
megnyomta a gombot.
– Nem értem, uram – visszhangozta –, Babbitt úr kedden kitöltötte
a csekket. A többi irattal együtt, magam is láttam. És én adtam át
személyesen a postáslánynak. – Háta mögül hallotta Charlie megkönnyebbült
sóhaját. – Egy pillanat, a másik vonalon… – S ezzel a
lány félretette a kagylót. – Fél hat – ismételgette Wyatt szavait –,
semmi alkudozás!
Charlie Babbitt agya beindult, vagy nyolcvan mérföldes óránkénti
sebességgel, teste idegesen rángatózott.
– Mi lenne, ha megkérné a könyvelőjét, hogy még egyszer ellenőrizze
a számlákat? Szívességből neked. A te dolgod – munkád
– lesz intézkedni, ha baj adódna.
Susanna összerezzent, de szó nélkül nyúlt a telefon után.
– Megkérné a könyvelőjét, hogy ellenőrizze még egyszer a számlákat?
Az én kedvemért. Az én dolgom, ha esetleg valami baj van…
Susanna nem tudta befejezni a mondatot, egy hatalmas csattanás
félbeszakította. Lenny felé fordult, aki elkeseredésében öklével a
fémasztal oldalát verve próbálta magára vonni Charlie figyelmét.
Szeme, mint két hatalmas, könyörgő korong, arcáról izzadságcseppek
peregtek a gallérja alá. Rekedt hangon, szinte sírva beszélt a
kagylóba.
13