rain man esőember

az áll, hogy az édesapja engem bízott meg a felolvasással. Van esetleg
ellenvetése? – pislogott John Mooney Charlie-ra bifokális szemüvege
mögül.
– Miért volna? – vont vállat Charlie. Hála istennek, csak egy irományt
kellett meghallgatnia, s nem egy sírból kilépő szellem videofelvételét
végignéznie. Röviden: nem kellett látnia az öregurat. Anynyi
dolga volt, hogy figyeljen. A gyomrába azonban éles fájdalom
nyilallott.
Mooney bólintott, felemelte a lepecsételt borítékot, és gyakorlott
mozdulattal feltépte. Kiemelte a drága, vastag papírlapokból álló
köteget, és óvatosan széthajtogatta. Charlie azonnal felismerte apja
levélpapírjának jelét.
– „Fiamnak, Charlie Babbittnek. Kedves Charles! – kezdte az
ügyvéd szárazon. – Ma betöltöttem hetvenedik évemet. Öreg vagyok,
de annyira nem, hogy ne emlékezzem életem azon napjára,
mikor hazahoztunk téged a kórházból, boldogult édesanyád és én.
Te voltál a tökéletes gyermek, csupa élet… csupa ígéret.”
Charlie összerezzent. Már megint ez az átkozott ígéret! Az apja
szavajárása!
– „Emlékezem arra a napra is – folytatta Mooney az olvasást
–, amikor elhagytad a szülői házat, tele keserűséggel és világmegváltó
tervekkel.” – Az ügyvéd itt megszakította, felnézett
Charlie-ra, hogyan reagál, de Charlie mozdulatlan arca semmit
sem árult el.
– „Megértem és megbocsátom neked, hogy nem igényelted azt az
életet, amelyet én biztosítottam neked. (Egyetem és egyéb előnyök,
melyeket oly buzgón birtokolnak a te rangodbéliek.)”
– Ezt ő írta – vetette közbe Charlie üres mosollyal –, még a hangját
is hallom.
– „Mivel anya nélkül nőttél fel, érthető volt nálad a lelki keménység
– folytatta Mooney, fel sem nézve. – Még színlelni sem akartad,
hogy szeretsz vagy tisztelsz engem. Én megbocsátom mindezt. Az
viszont, hogy meg se kísérelted rendezni velem a kapcsolatodat, oda
vezetett, hogy gyermek nélkül maradtam. Most is azt kívánom neked,
amit mindig, vagyis a legjobbakat.”
John Mooney befejezte az olvasást, ugyanolyan gondosan öszszehajtotta
a levelet, mint ahogy kibontotta, és visszatette a borítékba.
Az idős ügyvédet megindították a felolvasott szavak. Halkan
31