rain man esőember

Harmadik fejezet
Charlie rosszul aludt, rossz álmok törtek rá hullámszerűen. Az egyikben
őt üldözték, a másikban ő üldözött valamit. De nem tudta, mi az
a valami, hogy használ-e neki, vagy árt, mihez kezd vele, ha utoléri,
vagy mi lesz, ha őt érik utol.
Reggel fél hétkor végre felébredt; Los Angelesben most pár órával
kevesebb van. Nem tudott szabadulni az álmától, mely baljós
jeleket sejtetett. Szomjas volt, és egy pillanatra mintha kizökkent
volna, hirtelen nem tudta, hol is van. Aztán ráeszmélt. Régi szobájában.
Apja házában. Cincinnatiban. És apja meghalt.
Megpróbálta feleleveníteni az előző nap történteket. Apja temetése.
A végrendelet. Az átkozott rózsabokrok. Sanford Babbitt sátáni
kacaja a sír mélyéből. A fene essen belé! Ott ült priccse szélén, és
csúnyán, mélyről köhögött a Lucky Startól. Köhögött, de azért már
dugta is szájába az aznapi első cigarettáját. Susanna forgolódni kezdett
mögötte, megsimogatta, betakargatta, és a lány ismét elaludt.
Szeretett volna egyedül lenni egy kicsit, hogy összeszedje gondolatait.
Lehet, hogy élete legfontosabb napjának néz elébe.
Alsónadrágban csöndben kibotorkált a konyhába, vizet tett fel a
neszkávéhoz. Kinyitotta a hűtőszekrényt, talált benne egy fél doboz
narancsdzsúszt, amit nyomban lehajtott, csak úgy, a dobozból.
Újabb cigarettára gyújtott, leült a konyhaasztalhoz, és végiggondolta
a tervet. Első lépés, amely nélkül a többi lépés kizárt, megtudni,
hogy mi a dolga a vagyonkezelőnek, hogyan kezeli – jól
vagy rosszul – a pénzét, és ki a csuda a meg nem nevezett kedvezményezett.
Utána már lehet rögtönözni. Valamire csak ráérez,
valami csak összejön.
35