rain man esőember

viszont a város érdeme volt! – mosolygott keserűen Susannára. – Én
tele voltam feszültséggel…
Egy pillanatra elhallgattak, a gondolataikba merültek mind a
ketten.
– Veled megyek – szólalt meg Susanna.
Charlie megrázta a fejét.
– Aranyos tőled – mosolygott –, de semmi értelme.
– Akarok menni – jelentette ki Susanna –, ez az értelme!
De Charlie ismét megrázta a fejét, csökönyösen, mint Susanna az
imént, s csak ennyit mondott:
– Nyugi.
Susanna sértődötten húzódott el, kezét is levette Charlie fejéről.
Igen, megint! A felszínes Charlie eltávolította magától, mérföldekre
taszította. De nem teljesen. Fején nyugvó kezének melegéből
Charlie érezte, hogy összetartoznak. Ekkor elesetten és magányosan
Susannához hajolt.
– Folyton elfelejtem, hogy kivel beszélek – mondta halkan, szomorú
mosollyal.
Susanna magához húzta Charlie fejét, és egy csókot nyomott a
hajába. A keserű percekben a boldogság szikrája dobbantotta meg a
szívét, hatotta át a lelkét. Charlie-nak szüksége van rá!
19