rain man esőember

– Ugye megbocsát? – billentette félre fejét Mooney. – De nincs
több mondanivalóm. – Elindult az ajtó felé, Charlie bámult utána.
Az ebédlőajtónál az ügyvéd hátrafordult.
– Sajnálom, fiam, én megértem, ha csalódott, de…
– Csalódott! – Charlie mint egy vadkan ugrott fel a székéről,
bömbölve. – Miért kéne csalódottnak lennem? Kaptam egy használt
autót, nem? Hát még a rózsabokrok! A rózsabokrokról nem is beszélve,
a szentségit!
Látva a fiú dühkitörését, az idős ügyvéd kissé visszahőkölt.
– Valami… Minek is nevezte? Kedvezményes?
– Kedvezményezett – mondta Mooney kimérten.
– Valami hülye kedvezményezett hárommillió dollárhoz jut. De
kapott rózsabokrokat? Világos, hogy nem! A rózsabokrok megmaradnak
apuci egyetlen fiának! Öregem! Fogadok, hogy az a másik
véresre röhögi magát!
– Charlie!
– A szemét állat! – Charlie túlságosan elengedte magát felindultságában,
nem válogatta meg a szavait. – Pár kurva rózsabokor, hát ezt…!
– Fölösleges így…
– A sírból is beint nekem! – üvöltött Charlie. – Az átkozott sírjából!
– Levegő után kapkodott. – Most ott pöffeszkedik, pöffeszkedik
lent a pokolban, Mooney úr, bámul felfelé, és jót röhög a markába!
– Dühösen megrázta fejét, Mooney aggódva figyelte. – Sanford
Babbitt… Akar öt percre egy ilyen szemétláda kölykének a bőrében
lenni? – kérdezte. – Hallotta azt a rohadt levelet? Figyelte? – Charlie
hangja megcsuklott, képtelen volt folytatni. Kezét ökölbe szorította,
alig kapott levegőt.
– Igen, uram, hallottam – válaszolt Mooney, Charlie szemébe
nézve.
– Igen?
Az ügyvéd elment. Charlie néhány percig fel-alá rohangált az
ebédlőben, mint egy ketrecbe zárt vad, majd kirontott a kapun. Levegőt!
Levegőt kellett vennie! Csapongtak benne az érzések, szenvedett,
szájíze, mint az epe. Sértődöttség, felháborodás, düh és elesettség
gyötörte, egyre erősebben. Komoly küzdelmébe került, hogy
visszanyerje önuralmát. Úgy érezte, megverték. Brutális módon öszszeverték,
és ott hagyták meghalni.
33