rain man esőember

– Még egy hívás volt, öö… John Mooney úrtól. Az üzenet
szerint ő az ön édesapja ügyvédje. Cincinnatiben. Az… édesapja
meghalt.
Susannának elállt a lélegzete, és Charlie-ra meredt. De Charlienak
a szeme se rebbent, csak hallgatott.
– A… ühm… a temetés vasárnap lesz – folytatta zavartan a telefonos
–, ő nem tudta önt elérni, de meghagyta a számát.
Charlie azonban letette a kagylót. Lába a gázpedálra tapadt, most
is nyolcvannal ment, és bambán meredt az útra, de volt benne valami
határtalan feszültség, amitől Susannában nyomban szánalom
ébredt. A lány szemei megteltek könnyel. Az apja. Iszonyú!
– Jaj, Charlie – suttogta. – Bírod még?
Charlie válasz nélkül levette a lábát a gázpedálról, amitől az autó
lassulni kezdett. Kihúzódott a leállósávra, fékezett, és a Ferrari megállt.
Charlie pedig ült, nézett maga elé, csöndbe burkolózva, mint
egy borostyánba kövült légy.
Susanna a kezébe tette kezét, puhán átfogta a vállát, mintegy jelezve,
hogy azért ő itt van neki.
Charlie felé fordult.
– Ugrott a hétvége, sajnálom, szivi.
– Te a hétvége miatt sajnálkozol? – Charlie szavai annyira nem
illettek a helyzethez, hogy Susanna alig hitt a fülének. – Charlie! –
húzta közelebb a férfi arcát egy könnyed kézmozdulattal, hogy a
szemébe nézzen.
De Charlie kerülte a tekintetét.
– Nézd – motyogta, és még mindig nem nézett a lányra –, mi
gyűlöltük egymást. Egyenesen… gyűlöltük.
Susanna nem gyűlöletet érzett a hangján, sokkal inkább fájdalmat.
Bántja vele, vagy nem, Susanna megsimogatta Charlie fejét,
ahogy egy anya simogatja a gyermekét, féltő szeretettel.
– Kétéves voltam, amikor anyám meghalt. Ketten maradtunk, ő
meg én.
Susanna az ajkába harapott.
– És… vert?
Charlie nem felelt azonnal.
– A lelkemet. – Mélyről törtek fel belőle a szavak, a legbensejéből.
– Bármit csináltam, neki soha nem volt elég jó. Az a pár négyes
a bizonyítványomban, az ötösökről megfeledkezett. A focimeccs
18