rain man esőember

mikor kiszállt, majd körülnézett, hogy szemrevételezze a terepet,
ahol három hete dolgozott immár. Babbitt Álomautót hirdetett a tábla,
de semmi olyat nem látott a rozsdásodó fémbarakk körül, amit
álmaiba kívánt volna. A barakk egy ócskavasteleppel és raktárakkal
teli utca végén húzódott. Hullámpala tetejéről nagy foltokban
lekopott a festék. 1946-ban épült, valaha üzletek működtek benne
átmenetileg, s közülük a Babbitt Álomautó nemcsak a legutolsó, de
talán a leginkább ideiglenes is.
Hogy tudott ez az értelmes, szép lány, aki egy olasz katolikus
család szilárd erkölcsiségében nőtt fel, és szigorú egyházi iskolát
végzett, kapcsolatba keveredni egy olyan férfival, aki egy Isten háta
mögötti nagyobb méretű kalyibában üzletel?
Vajon Susanna Palmieri, aki nyilvánvalóan jobbra született –
mint mondjuk házasság egy biztos állású és jövedelmű fiúval, aki
rendszeresen elduruzsolja neki, mennyire szereti –, hogy tudott úgy
belehabarodni Charlie Babbittbe, hogy a hétvégére Palm Springsbe
készül vele? Megrázta kedves kis fejét, hóna alá csapta pici táskáját,
kinyitotta a barakkajtót, és belépett a jól ismert irodába. „Miért?” –
merült fel benne ismét.
Aha, nyomban eszébe jutott, tudta, mihelyst pillantása ráesett
a telefonba dühödten ordibáló Babbitt Álomautó-tulajdonosra.
Charlie. Charlie Babbitt. Ezért.
Ott állt egy darabig, hosszasan figyelve Charlie-t. Életében nem
látott, nem érintett ilyen gyönyörű férfit, nem vitás. Magas, jókötésű,
de vékony, huszonhat éves, és csupa izom; haja dús, fekete, és mindig
félrekunkorodik, bárhogy fésüli. Szeme nagy, hosszú metszésű,
csak úgy ragyog meleg barnasága a sűrű, hosszú szempillák alól.
Ajka telt, ha nem mosolyog, szinte lányos. És mikor Charlie Babbitt
elmosolyogja magát… jaj, ki ne szédülne meg attól a mosolytól, az
a harminckét rikító fehér fog, az az őrjítő gödör az állán!
Bár Susanna nem volt az a butuska fajta, akit egy férfi a jó megjelenésével
lehengerelhet, Charlie külsejének ő se tudott ellenállni.
Bizonyára izgató egy szép férfihoz bújni oda este, és csodálatos
mellette ébredni fel reggel. De hogy aztán vele töltse az ember az
egész napot – hát, bizony gyorsan rá lehet unni, hacsak nincs a szépség
mögött valami más is.
Charlie-nál ez a valami szilaj, szélsőséges természete volt. Kirobbanó,
szenvedélyes vérmérséklet, áthatva sok-sok gyengédséggel,
9