Légy hû magadhoz

át ko zott szál lo dá juk, és még ezért az egy va cak ven dé gért is ag gódnak.
Ar ról én iga zán nem te he tek, hogy üres a szál lo dá juk, és hogy
rá fi zet nek, és hogy el vesz tik az ál lá su kat. Ar ról én nem te he tek.
Sem mi jo guk hoz zá, hogy a gond ja i kat rám ag gas sák.”
Az asszony félszegen felnézett, és halkan, bizalmasan azt mondta:
– Ha az árak mi att len ne, Mr. Brig gs… Ren des kö rül mé nyek
között nem te het nénk meg, de mi vel olyan gyen ge a sze zo nunk,
en ged het nénk va la mit.
„Ó is te nem, is te nem!” – gon dol ta a fi a tal em ber.
– Nem, el kell men nem – mond ta. – Me gyek, be cso ma go lom a
holmimat. Ha lenne olyan szíves elkészíteni a számlát, mire lejövök…
Fel ment a lép csõn, nem vet te igény be a lif tet. A szo bá já ban megra
gad ta a már be cso ma golt bõ rönd jét. Le jött is mét, oda ment a pulthoz,
és elkérte a számlát. Összeráncolta a homlokát, amint a papírlap
te te jén rá pil lan tott szé pen, tisz tán oda írt ne vé re: Clive Brig gs úr.
Fejét kis sé meg ráz ta, mint ha a gon do la ta it akar ná el ûz ni. Ki fi zet te
a szám lát, az igaz ga tó he lyet te se ki mér ten szá mol ta le a vis sza já ró
ap ró pénzt. Köz ben fel bú gott a há zi te le fon köz pont.
– Bo csá nat – mond ta a he lyet tes igaz ga tó.
Az ab lak nál ál ló as szony elõ si e tett ko po gó lép tek kel. Az igaz gató
he lyet te se mo so lyog va jött vis sza.
– Az ön szá ma je lent ke zik, Mrs. Cath away. Saj ná lom, hogy ilyen
so ká ig kel lett vár ni a…
– Kap csol ják a lak osz tá lyom ba – fe lel te az as szony.
Megfordult, és csaknem beleütközött a barna ruhás fiatalemberbe.
– Bo csá nat – mond ta.
A fi a tal em ber für gén fél re hú zó dott, hogy sza bad dá te gye az út ját
a lift fe lé. Per sze, az as szony meg is ke rül het te vol na ugyan az zal a
fá rad ság gal. A fér fi ezt úgy to rol ta meg, hogy is mét a lá bát néz te,
míg be szállt a lift be. Egy pil la nat tal az aj tó be csu kó dá sa elõtt az
asz szony meg for dult, és ész re vet te a szán dé kos szem te len sé get. A
férfi er re fel üdül ten el mo so lyo dott.
– Meg õriz nék ezt ne kem? – kér dez te, és szép, új tás ká ját fel rak ta
a pult ra.
– Szí ves örö mest, Mr. Brig gs.
– Majd vis sza jö vök ér te, vagy ér te sí tem önö ket, ho vá küld jék
utánam.
15