Légy hû magadhoz

– Ó, a nõk! Rit káb ban is elég be lõ lük.
– Sa va nyú a szõ lõ, ugye ko mám? Biz tos nem volt si ke red.
– De hogy nem! Ak kor van si ke rem, ami kor aka rom.
– De teg nap es te nem volt.
– Á, csak szó ra koz ni akart ve lem az a Vio let. Ah hoz pe dig ne kem
nincs idõm.
Joe le ült az ágy ra, át kul csol ta a tér dét.
– Tu dod, paj tás, ré geb ben még be le men tem az ilyes mi be. Nem
törõd tem ve le, med dig kell ten ni a szé pet. Csu pa tü re lem vol tam. De
most, ha el ju tok egy pon tig, ak kor azt mon dom: a po kol ba is, vagy
kell ne ki, és ak kor min den rend ben van, vagy nem kell ne ki, ak kor
meg men jen a po kol ba!
– El vesz tet ted a fér fi bá tor sá god, Joe.
– Én? A nya va lyát!
– Te bi zony. Vagy el vesz tet ted a bá tor sá go dat, vagy az eszed kezd
meg jön ni.
– Ma már több eszem van.
– Azt mon dom én is.
– És ak kor mi ért nem jön meg ne ked is az eszed? Gye re csak,
beug runk egy-két po hár ra.
Clive fel tet te a ka lap ját, és mo soly gott. Joe mu lat sá go san szo morú
és tar tóz ko dó ké pet vá gott.
– Na jól van. Fel haj tunk egyet gyor san, az tán én el tû nök.
Joe vis sza ne ve tett rá, és fel ug rott.
– Ezt már sze re tem! – mond ta.
Ki lép tek a kis ház ból a lan gyos nyá ri es té be. Tisz ta és eny he volt
a ko ra au gusz tu si le ve gõ.
Szót la nul men tek a kocs má ig. Az ala csony aj tó ban le haj tot ták a
fe jü ket, lé pé sük han go san sú rol ta a ho mok kal be hin tett pad lót. A
kocs má ros ész re vet te õket, elé jük jött, ke zét a kö té nyé ben tö röl getve
kihúz ta a pot ro hos alak ját, és han go san szi pá kolt.
– Ide fi gyel je nek, ma guk ket ten! Itt sem mi cir kusz ne le gyen
má ma, mert…
– Te csak csi náld a dol god! – mond ta Joe. – És hozz ne künk két
po hár ke se rût!
– Nem kell, gye rünk in nét! – szólt köz be Clive. – Nem aka rok itt
ma rad ni.
46