Légy hû magadhoz

– Kér lek, Hamish, ne szó no kolj. Na gyon jól is me red a vé le ménye
met er rõl az egész os to ba há bo rú ról. A ná cik nak is van an nyi
érzé kük az úri vi sel ke dés hez, mint a mi had se re günk nek! Sem mi
okuk, hogy ezt a vá rost bom báz zák.
– Ak kor mért nem ma rad tok ott?
– Azt ta ná csol nád, hogy tart sam itt a gye re ke ket, ami kor az imént
ma gad is be is mer ted, hogy ez va ló szí nû leg nem biz ton sá gos hely?!
Hal lot ta, amint a fér je na gyot fúj. De az tán ke mé nyen és nyo maté
ko san be szélt to vább:
– Ne ked kell dön te ned, hogy ott akar tok-e ma rad ni. Mondd meg,
hogy mit akarsz?
– Itt nem ma rad ha tunk. Ez itt iszo nya tos, ez a ször nyû szál lo da.
Ad dig még el vi se lem va la hogy, amíg te ha tá ro zol. Olyan hely re
aka rok men ni, ami tö ké le te sen biz ton sá gos… Ahol a gye re kek szépen,
ren de sen fel nõ het nek. Ez min den. És azt aka rom, se gíts, hogy
ilyen he lyet ta lál has sak.
A túl só ol da lon csend. Az tán meg szó lalt a fér fi:
– Rend ben van. Utá na fo gok néz ni. Ott van nak a fi úk? Üd vö zölni
sze ret ném õket.
– Nin cse nek itt. Ki men tek Millsszel a part ra.
– Ér tem. És hogy van nak?
– Na gyon jól.
– És te?
– Kö szö nöm, egé szen jól. És te hogy vagy?
– Ó, én egé szen rend ben.
– Ak kor te hát utá na né zel a do log nak? Will fred del is be szél hetnél.
Be széld meg va la ki vel!
– Utá na né zek.
– Jól van, Hamish. Te hát meg ígér ted ne kem?
– Per sze, meg ígér tem.
– Ak kor hát is ten ve led.
Hallotta a telefon kattanását. Egy darabig még ülve maradt, aztán
felállt, és kinézett az ablakon. Kissé távolabb, lenn a homokban, láthat
ta Millset – ma gá nyos fe hér folt a ta ka ró bar na négy szö gén. Arthur
elõrehajolt, mereven, kinyújtott lábbal, ahogy a gyerekek szokták.
Elmerülten nézegetett valamit a homokban, a víz szélén. Prentiss
bizonytalan léptekkel szaladgált a takaró körül, megingott és elesett.
18