Légy hû magadhoz

Már na gyon tisz tán hal lat szott az ágyú zás, kü lö nö sen éj sza ka,
ami kor az el sö té tí tés szo kat lan né ma sá ga bo rult a vá ros ra. Éj sza kánként
holt tá der medt a hely ség. Va cso ra után leg fel jebb egy rö vid kis
sétá ra vál lal koz tak az em be rek, s amint vis sza tér tek, hogy le fek vés
elõtt még fel hajt sa nak egy po hár italt a bár ban, el mon do gat ták, hogy
milyen ér de kes, men nyi re tisz tán hal lat szik éj jel az ágyú szó.
Hall gat ták a rá di ót, és meg vi tat ták a ha di hely ze tet. Na, vár junk
csak egy ki csit! Ez már nem Len gyel or szág vagy Nor vé gia! Most
már iga zi had se reg gel ta lál ja ma gát szem közt az a Hit ler, most aztán
meg kap ja vég re a ma gá ét. A fran cia se re ge ket a vi lág leg jobb tá bornokai
vezetik. Most bizony jól elszámította magát Hitler. Ahogy ezek
az ágyúk szól nak, az sem mi egye bet nem je lent het, csak is azt, hogy
most az tán el húz zuk a nó tá ját.
Sen ki sem gon dol ta, hogy az el len ke zõ jét is je lent he ti. Még akkor
sem, ami kor még kö ze lebb jött az ágyú zás, még ak kor sem, mi kor
már ott tar tot tak, hogy éj sza kán ként a szo bák ban is hal la ni le he tett
az ágyú dör gést.
Már ki sem kel lett men ni a sé tány ra vagy a szik la te tõ re. Ágy ban
fek ve is hall hat ta az em ber a szél örö kös zú gá sát, a hul lá mok mo raját,
és – hall hat ta az ágyúk dö re jét is. Meg csör ren tek az ab la kok.
Oly kor még a lö ve dé kek le ve gõt ha sí tó hang ját is le he tett hal la ni.
Elõször valami felmorajlott, majd hosszú, süvítõ hang következett.
Olyan volt, mint ha na gyon mes szi rõl hal la ná az em ber a földalat tit.
A sü ví tés el tar tott har minc má sod per cig, öt ve nig – az tán a rob banás.
Krrram p! Így hang zott. Mo raj, majd a sü ví tés, amely ad dig tar tott,
amen nyi ide ig az em ber vis sza tud ja tar ta ni a lé leg ze tét, aztán
krrramp! Be csa pó dott. A hang szét te rült a le ve gõ ben. A krrramp
több nyi re han go sabb volt, mint a kez dõ mo raj lás.
A má jus még át se for dult jú ni us ba, már lát ni le he tett az ágyú tü zet.
Dél ke le ten vil lo gott, meg-meg csil lant, né ha meg hos szú ide ig felvö
rös lött az ég. Az iz zás éj sza ká ról éj sza ká ra ter jedt nyu gat fe lé.
A hely zet za va ros sá vált. A Chan nel Ho tel bár já ban bam bán hallgat
ták a rá di ót az em be rek, de a dol go kat az sem ma gya ráz ta meg.
Hí rek után el mon do gat ták egy más közt: azt iga zán nem kí ván hat ja
az em ber, hogy a lon do ni rá dió olyan ada to kat kö zöl jön, ami vel
elárulná terveinket az ellenségnek. De hiszen ez természetes is, ugye?
Mind ez na gyon zûr za va ros volt, míg Chur chill be nem je len tet te,
9