Légy hû magadhoz

Há lá san ne ve tett.
– Nem is tu dom, mi rõl ju tott ez az eszem be? Még sen ki nek sem
mond tam el.
„Mi at tam tet te – gon dol ta if jabb Hamish. – Azért, hogy ne gondol
jak ar ra, hogy mért nem vo nu lok be. Az elõtt ügye seb ben for gott
a nyel ve is. Szo mo rú do log a szü lõk öreg sé ge.”
– Jól van az úgy – mond ta. – Anya bé ké ben él az el kép ze lé sei
közt. Bár mi nél töb ben meg te het nék!
Idõsebb Hamish gondolatai közben lóugrásszerûen elkalandoztak.
– De mi az ör dö göt csi nál Iris a tenger par ton?… Hol is?…
Leaford ban? Azt hit tem, hogy Arthurt elvit te… Hol is van az az
át ko zott hely, aho vá ere de ti leg men tek?
– Ott ép pen egy re pü lõ tér mel lé rak ták az iskolát… vagy az is ko la
mellé telepített valaki egy repülõteret. Ezért vitte el onnan Iris a gyere
ket. Egész nap zúg tak a re pü lõ gé pek. Iris at tól tar tott, hogy nem lesz
jó ha tás sal a gye re kek re ez a sok… ízé… ez a sok ka to nás di.
– Á, bo lond ság! Még min dig jobb, mint ez a fej vesz tett, ré mült
ide-o da sza lad gá lás. És most hol van? Leaford ban? Jó sá gos ég! A
csa tor na mel lett, pon to san szem közt Hit ler rel.
– Csak ide ig le ne sen – mond ta Hamish. – Majd csak találok… kell
ta lál nom va la mi más helyet… Az tán min den rend be jön.
Idõ sebb Hamish el húz ta a szá ját a sö tét ben.
– Te iga zán is me red az ér zel me i met – mond ta kis sé sér tõ dött hangon.
– De én már a kis uj ja mat sem moz dí tom eb ben az ügy ben. A
fe ne vig yen el en gem is, ha meg ten ném!
– Ó, hát nem kell ezt így fel fog ni.
Idõsebb Hamish a nyelve hegyével megnedvesítette a szája szélét.
S már ki is csúsz tak raj ta a sza vak:
– A fe ne vi gye az egé szet, iga zán nem lá tom be, mért nem hozhat
ja Odd ale-be a gye re ke ket. Ez a leg el ha gya tot tabb és leg biz tonsá
go sabb hely az egész szigeten…
A fia hall ga tott. Idõ sebb Hamish érez te a csend nyo masz tó sú lyát,
és na gyot fújt. „Most már ben ne va gyunk, és aki á-t mon dott, mondjon
bé-t is” – gon dol ta.
– A fe né be is, Iris de rék as szony – dün nyög te. – Csak ép pen az
ilyen de rék as szo nyok tól ment sen meg az is ten! Tu dod, egy szer még
meg mond ja ne ki va la ki, mi fé le bo kor ban ter mett.
33